12. Fejezet

Sziasztok!
Kérlek, könyörgöm ne haragudjatok....tudom megígértem, hogy hétvége előtt lesz rész, de megmondom őszintén: elfelejtettem. De megérkezett. Most már komolyan mondom írni fogom, mikorra kell részt hoznom xd Na nem váratlak tovább titeket..Jó Olvasást! Puszii <333

Lucy szemszöge:

Niall a folyosó végén ért utol. Megragadta a karom és maga  felé pördített. Aztán jött egy édes puszi az arcomra. Abban a pillanatban minden dühöm elszállt. Megfogtam a tarkójánál, magamhoz húztam, s a fülébe súgtam ’ Szeretlek’. Ő csak egy cuki mosolyt küldött felém.
- Ne haragudj Louis-ra!- kérlelt.- Csak kicsit ideges, mert még be sem pakolt rendesen és még a telefonnal sem tudja mit kezdjen. Titokban akarja tartani, de én mondtam neki, hogy legyen őszinte Harry-vel.
- Nem haragszom, de csak miattad- böktem felé- Ami a telót érinti, szerintem is jobb ha elmondja. Vagyis inkább elmondjátok, mert ugye Niall te is ott voltál. Igaz?-  ráncoltam a homlokom.
- Keressük meg Harry-t és mondjuk el neki. Gyere szóljunk Loius-nak.- és visszarángatott Louis szobájába. Niall kopogás nélkül rontott be.
- Boo Bear, gyere velünk most azonnal.- Louis csak nagyokat pislogott- Igyekezz nem érünk rá egész nap.- lerohantunk a lépcsőn, egyenesen a nappaliig. Harry ott ült a kanapén egy almával a kezébe és tv-t nézett.
- Harry a fiúknak valamit el kell mondaniuk, vagy meg kell mutatniuk.- kezdtem bele.
 - Huhh, ez komolynak hangzik.- nyelte le a falatot. Louis kivette a kezét a háta mögül és Hazza felé tolta a telefon darabjait.
- Mi nagyon sajnáljuk Harry nem direkt volt, csak Niall-al hülyéskedtünk és valahogy levertük.- fejezte be Louis.
- Ugyan semmi baj srácok, már úgy is leakartam cserélni.- beszélt teli szájjal és intett egyet, majd otthagyott minket a nappaliba. Louis és Niall összenéztek és elkezdtek nevetni, de olyan hangosan, hogy zengett a ház.
- Ma mindenki ennyire idióta?- tettem fel a költői kérdést. Választ nem vártam rá, mert tudtam. Mondjuk az a kérdés jobb lett volna, hogy ’Itt mindenki, minden nap ennyire idióta?’.
Felballagtam a szobámba, lerángattam az emeletről a bőröndöm. Örülök, hogy 3 napot otthon tölthetek a családdal. De annak mégjobban, hogy 3 nap múlva a nővérem is velem lesz.
Már rég nem voltam Eva-nál, pedig neki köszönhetem a bátorságot, hogy felhívjam el-t és beszéljek vele, de eldöntöttem, hogyha hazaérünk Aberdeenből elmegyek hozzá. Az utunk hazáig nagyon hosszú, de megéri.
A nappaliba leérve senki nem volt ott csak egy kék színű bőrönd. ’Tuti, hogy a Louis-é’- gondoltam.
- Lucy!- jött oda Lou.- Ne haragudj amiért olyan bunkó voltam veled.
- Nem haragszom te nagy gyerek.- széttártam a karom, és megöleltük egymást. Nem szeretek haragba lenni senkivel, főleg nem Eleanor pasijával.
- Gyere induljunk.- szólalt meg Louis.
- Előbb köszönjünk el a többiektől.
- Csak Niall van itthon.
- Harry?
- Elment…Liam Danielle-nél van, Zayn meg hazautazott.
- Hát Liam-et meg Zayn-t tudtam. Tőlük már el is köszöntem tegnap.- furdallt a kíváncsiság, hogy Harry miért nem köszönt el tőlünk, de mindegy..lényegtelen. Niall szaladni kezdett lefele a lépcsőről, és imádkoztam, hogy hasra ne essen.
- Jó utat! Siessetek haza!- megölelte Louis-t és motyogott valami olyasmit a fülébe, hogy

’Vigyázz rá’, de nem lehettem biztos, hogy ezt mondta.
- Sietünk, nyugi. Lucy!- felé fordultam- Kiállok az autóval, siess.- mosolygott.
Mikor Louis kiment és becsukta maga mögött az ajtót, Niall karjaiba ugrottam.
Szorosan átölelt és megpuszilta a fejem búbját. Mélyen beszippantottam az illatát és elraktároztam magamba erre a kerek egész 3 napra.
- Nagyon fogsz hiányozni!- mondta.
- Hamar eltelik az majd meglátod, de azért te is hiányozni fogsz nekem. Minden nap beszélünk majd telefonon meg neten is beszélünk. Oké?
Bólintott. Dudálást hallottunk, feltételeztük, hogy Louis az, szóval sietősre fogtuk a búcsúzást.
- Szeretlek…nagyon- csókoltam meg, ő viszonozta és így álltunk még egy fél percig egymás karjaiban, egymást csókolva. Majd ismét ezt az idill pillanatot drága Louis megzavarta.
- Szeretlek én is manóm!- mondta Niall. Még gyors arcon pusziltam, és kiszaladtam az autóhoz.
Úton Aberdeen felé nem nagyon beszélgettünk. Inkább zenét hallgattam, vagy aludtam. Útközben kétszer- háromszor álltunk meg, mert Louis elfáradt. Nem engedte, hogy én vezessek szóval nem vitatkoztam csak csendben maradtam, míg ő pihent egy fél órát, órát.
Éreztem, hogy közel vagyunk, mert felismertem a tájat. Aztán már a határba kihelyezett tábla is jelezte. Itthon vagyok. A melegség elöntötte a testem. Lehunytam a szemem és visszaszaladtam az időben, mikor még itt laktam. Hiányzott. Őrülten, és leírhatatlanul.
De az álmaim Londonba vezetnek. És már a szerelmem is. Ha Eleanor meghallja mikből kimaradt ez idő alatt megbánja  majd, hogy hazautazott és nem maradt velem. De várjunk csak, ezt mind neki köszönhetem……

11. Fejezet

Sziasztok! ^-^
Mejött az új rész. Nem lett valami hosszú. A kései érkezés miatt pedig ne haragudjatok, csak eltörtem az ujjam (nem is én lennék) és nehezen ment a gépelés és  fájt is. De már kezd gyógyulgatni és igyekezni fogok mindig hamar hozni a részeket. Jó Olvasást!

Ui: kommenteket szeretnék olvasni :)))


Louis szemszöge:

Sejtettem én már régebb óta is, hogy Niall és Lucy közt van valami. De nem akartam beleszólni, így hát kivártam az eseményeket.
Miután Lucy felment tovább készülődni, ugyanis ő már hajnalok hajnalán fenn volt.
- Mikor jöttök vissza Londonba?- kérdezte ír barátom.
- 3 nap múlva. De ne féltsd a csajod.. vigyázok rá.
- Én nem féltem..mi? Lucy nem is a csajom..vagyis de..vagyis nem.- én csak bólogattam.
- Tudom, hogy együtt vagytok, ne tagadd!- böktem vállon.
- Honnan tudtad meg?- kérdezte meglepődve.
- Szóval igaz, lebuktál Niall.- vigyorogtam rá.
- Meg foglak ölni Louis Tomlinson! - mondta fenyegetően.
- Jajj, de megijedtem tőled manókán.
- Menekülj 3..2..1..lejárt.- számolt gyorsan, befutottunk a nappaliba és rám vetette magát.
Már csak arra lettünk figyelmesek, hogy valami széttörik. Mindketten a zaj felé fordultunk. Harry telefonja darabokra hullva terült szét a padlón. Niall drámaiasan a szájához emelte a kezét.
- Figyi Louis ezt vigyem vagy...Ti mi a francot csináltatok?- állt meg Lucy a lépcső alsó fokán és kicsúsztak a kezeiből a táskák.
- Az kinek a telefonja?- szólalt meg hangosan.
- Shhhh! Még meghallja.- halkította le Niall, és integett a kezével, hogy jöjjön közelebb. Lucy letérdelt a darabokban álló telefon mellé. Mintha gondolkozott volna egy másodpercnyit, aztán egy képzeletbeli kis villanykörte jelent meg a fejénél.
- Ez nem a Harry-é?- hallgatás beleegyezés - Élve meg fog nyúzni mind a kettőtöket, és majd szépen elmondjátok Harold-nak, hogy...
- Mt kell nekem elmondani?- jött egy hang mögülünk. Mind a hang felé fordultunk, Lucy felpattant, karon ragadta Harry-t és beosont vele a konyhába.

Lucy szemszöge:

- Kérsz reggelit? Igen? Ülj le mindjárt megcsinálom neked.- hadartam, de megálltam egy pillanatra, mert olyan pillantást vetett rám, mintha leborotváltam volna a hajam és ráírtam volna, hogy " LONG HAIR ".
- Állj, állj, állj. Mi folyik itt?- kérdezte, miközben elindult a nappali felé.
Elé uggrodtam és visszatoltam a székére. Megrázta a fejét.
- Figyelj Harry - kezdtem bele - Most szépen megcsinálom a kajádat, te megeszed plusz megdicséred. Én pedig utána elmegyek pakolni mert nemsokára indulunk. Rendben?- mosolygtam rá.
- Jó rendben, de...
- Csitt! Nem szólalsz meg.- és hozzáláttam a reggeli elkészítéséhez.
Hamar kész lett. Elé tettem a tányért, és halkan eszegetni kezdett. Mikor úgy láttam, hogy belemerült az evésbe, kinéztem Louis-ra és Niall-ra a nappaliba. Sehol semmi és senki. Felsiettem az emeletre bekopogtam Louis szobájába és benyitottam. Ott ültek az ágyon Niall-al. Kezükben a telefon darabjaival. Ráugrottam az ágyra és kikaptam Louis kezeiből a 'telefon'-t.
- Csak én látom így vagy ez tényleg használhatatlan?- kérdeztem a számat huzogatva.
- Hát használhatatlan, de te menj és pakolj, mert sosem fogunk elindulni.- mondta hangjában némi ingerültséggel.
- Jól van na.- felálltam és az ajtó felé tipegtem, de még visszfordultam - Azért egy köszit kaphatnék...- és becsuktam magam mögött az ajtót.

10. Fejezet

Hamarabb hoztam az új részt, mint ahogy kiírtam. :). Személy szerint ez a kedvenc részem, eddig.
Továbbra is nagyon örülnék ha lenne több feliratkozóm. Ismétlem nagyon örülnék :D Nem is "dumálok" többet....
Jó Olvasást! Puszi nektek <3

Niall szemszöge:

Az elmúlt néhány napban már látszott Lucy-n, hogy kezdi túltenni magát Anna-n. Néha azért van még olyan, hogy sírva alszik el. Szívem szerint ilyenkor átmennék a szobájába, szorosan átölelném, és akárhogyan is, de felvidítanám. Fogalmam sincs, hogy hogyan mondjam el neki mennyire szeretem. De nem barátként hanem szerelemből. Mikor átölelem akkor érzem, hogy vagy meglepődik vagy nem érti ezt az egész dolgot. Valószínű, hogy ő nem így néz rám, és magától a gondolattól, hogy csak egy barát vagyok neki, a szívem ezernyi apró kis szilánkra tör. Tegnap mikor El telefonált, hogy holnap visszaköltözik, láttam Louis-n azt a felhőtlen boldogságot. Irigy voltam rá, mert neki van kit szeretnie és a lány is viszont szereti. Nekem is van kit szeretnem csak egy a gond. A lány nem úgy szeret.
Ma reggel egy gyönyörű csilingelő hangra keltem. Tudtam kié, így hát elindultam a hang irányába. A fürdőszobában találtam meg. Lucy épp Boomerang-ot énekelte , miközben  sminkelt. Sosem értettem a lányokat minek kell az a rengeteg hülyeség az arcukra. Nekem a természetes lányok jönnek be, és ezt kimondhatom az összes srác nevében is, szerintem.
- Szia Niall! Túl hangos voltam? – kérdezte egy enyhe mosoly kíséretében. Annyira édes ez a lány. Egy rövidnadrág és egy bő atléta volt rajta, de még ebben is jól nézett ki. Végigmértem tetőtől talpig, észre is vehette, mert el is pirult meg ő is megnézte magát.
- Valami furcsa van rajtam?-
- Szia..dehogy semmi…..semmi furcsa, csak gyönyörű vagy.- mondtam. Istenem, hogy lehettem ekkora idióta, ki mondd ilyet.
- Köszönöm- nevetett- Kérhetnék valamit?
- Persze, mit szeretnél?
- Egy kis forró csokit. Csak te tudsz olyan finomat az egész világon.
- Akkor egy forró csoki rendel, máris hozom.- és már fordultam is meg.
- Niall- kiáltott utánam- ne hozd fel inkább lemegyek.- mondta. Én csak bólintottam. A srácok még alszanak, szóval csak ketten leszünk. Elkészítettem a rendelést, ki is öntöttem őket egy-egy bögrébe. Lépteket hallottam a lépcsőről. Először csak egy kék kis mamuszt láttam majd azt a csodást lányt is, aki elrabolta a szívemet.
- Micsoda illatok, Niall te fantasztikus vagy. –nevetett fel azzal az édes hangjával.
- Nézünk tv-t?- kérdezte.
- Mehetünk, most megy a kedvenc mesém.- és látszott rajta, hogy egy pillanatra megtorpant.
- Te komolyan nézel mesét még?- vigyorgott.
- Hát a Toy Storyt imádom, Liam szerettette meg velünk
 - Nekem is az a kedvencem. Adj egy pacsit!- nyújtotta a kezét. Belecsaptam és lehuppantunk a tv elé. Halkan szürcsölgettük a forró csokink, mikor letette a kis asztalra a bögréjét és hozzám bújt. Melegség öntött el legbelül. Hallgattam a halk szuszogását, valószínű, hogy elaludt. Ránéztem a faliórára. 7:20-at mutatott. Nagyon várta már, hogy újra találkozhasson a nővérével, de Louis nélkül nem mehetett el, és hát a kölyök igen későn szokott kelni.
Halkan suttogtam hozzá, hisz úgyse hallotta, mert aludt.
- Annyira szeretlek, lehet, hogy te csak egy barátot látsz bennem, de én benned nem. Annyira gyönyörű vagy ezzel a kis nyuszi orroddal, meg a barna szemeiddel. Bár azt most nem látom.- kuncogtam a saját hülyeségemen. Percek teltek el, lehet, hogy akár órák is míg én Lucy-val a karomban ülve elaludtam a kanapén.

Lucy szemszöge:

Niall azt hitte, hogy alszom, pedig nem. Csak jólesett szimplán a karjába lenni. Szeretem ezt a srácot, lehet, hogy jobban is mint azt kellene. Lassan átkarolta a vállam, de még véletlenül sem nyitottam ki a szemem. Egyszer csak suttogni kezdett hozzám.
- Annyira szeretlek, lehet, hogy te csak egy barátot látsz bennem, de én benned nem. Annyira gyönyörű vagy ezzel a kis nyuszi orroddal, meg a barna szemeiddel. Bár azt most nem látom.- kuncogott. Mi van? Niall szerint gyönyörű vagyok ? Ezt még egy srác sem mondta nekem. Hirtelen megdobbant a szívem. Szerelmes lettem ebbe az ír srácba. Éreztem már régebben az elején, hogy nagyon tetszik, de akkor még nem voltak olyan mély érzéseim iránta, mint most.
Megpróbáltam feldolgozni magamban a hallottakat, de már nem bírtam tovább. Kinyitottam a szemem, Niall-on látszott, hogy elaludt. Felkönyököltem a kanapén, odahajoltam az arcához.
Összeszedtem minden bátorságom ( még sosem csináltam ilyet) , vettem egy mély levegőt lassan kifújtam és megtörtént az amire legeslegbelül már annyira vágytam. Megcsókóltam. Felébredt, de nem szakította meg a csókunk. Az ereim lüktettek, a szívem hevesen vert. Levegő hiány miatt elváltunk.
- Lucy ez meg mi volt?- kérdezte értetlenül.
- Hát csók lett volna.- pirultam el.
- De hát..izé..én ezt..m-mi van?... nem értelek magyarázd el!- dadogta. Ez annyira megnevettetett.
- Ne nevess, inkább beszélj!
- Khmm- köszörültem meg a torkom- Szóval én nem aludtam, mikor te  elmondtad az előbb, hogy mit érzel irántam. Én is nagyon-nagyon-nagyon szeretlek és igen úgy ahogy te engem és pár perce jöttem csak rá, hogy amióta ismerjük egymást te mindig ott voltál velem. Segítettél, hogy túltegyem magam Anna-n. Eljöttél velem pszichológushoz is. Vigasztaltál, megnevettettél, megöleltél és még sorolhatnám. Minden nap úgy kelek fel, hogy ’ végre megint látom Niall-t’. Az a helyzet, hogy beléd estem, de piszkosul. Remélem, hogy te is….- itt elhallgatott, tátott szájjal nézett rám.
- Ugye te is Niall? Mondd, hogy igen!- kértem, sőt szinte már könyörögve. Két kezébe fogta az arcom és ismét megcsókólt. Rövid érzelmes csók volt.
- Persze,hogy beléd estem én is Lucy.- mosolygott huncutul azzal az édes szájával. Odabújtam ismét az oldalához és cirógatni kezdte az oldalam. Egyszer csak valaki megszólalt mögöttünk.
- Mi folyik itt gyerekek?- kérdezte karba tett kézzel Louis. Mi szétrebbentünk, mint a madarak mikor a kis gyerekek próbálják elkapni őket.
- Hát..izéé semmi.- dörzsölte Niall a tarkóját.
- ÓÓÓ Nialler engem nem tudsz becsapni..- legyintett egyet a kezével és mosolygott.
A konyhából kikukucskálva rám kacsintott.
- Lucy készülődj nemsokára indulunk Eleanor-ért !- adta ki a parancsot. De jó…úton Aberdeen felé vár rám egy alapos kifaggatás, előre rettegek…….

9. Fejezet

Sziasztook! Remélem tetszeni fog az új rész. Örülök, hogy gyűlik a látogatók száma.Viszont örülnék néhány feliratkozónak is :) A következő rész valószínű, hogy április 13-án jön (szombat).
Jó Olvasást! xxx


Lucy szemszöge:

/1 héttel később/

Egy hete jöttem ki a kórházból a srácokkal lakom. A mindennapi viselkedésemet már furcsálta Louis így hát elvitt az orvoshoz. Közölte velünk, hogy egy pszichológusra szükségem lenne, így hát heti egy alkalommal meglátogatom Dr. Eva Carter-t, aki mellesleg nagyon jó barátom lett. Kedves nő. Ő javasolta, hogy beszéljek a nővéremmel, és minél hamarabb oldjuk meg ezt a bonyolult ügyet.
Meg is tettem. Idegesen nyomkodtam a telefon billentyűzetét miközben keresgettem El számát. Nagy hezitálás után benyomtam a 'Hívás' gombot. Féltem, hogy visszautasítja a próbálkozásom, igaz  hogy írta a levelébe, hogy bármikor hívhatom, de azért volt bennem egyfajta rettegés. Mi van ha mégsem? Kicsöngött. Fel is vette, de nem szólt bele.
- Eleanor, te vagy az?- kérdeztem remegő hangon. Vágytam már a hangjára.
- I-I-Igen.- sírta el magát. Ott akartam lenni, hogy átölelhessem.
- Jól vagy?
- Az nem lényeg..Te hogy vagy?-kérdezte.
- Már jobban, kérlek gyere vissza, annyira hiányzol.
- De én.-kezdett bele, de közbevágtam.
- Semmi de, te nem tehetsz semmiről. Annyira szeretünk, a srácok is nagyon szeretnek. Főleg én. Louis mesélte, hogy mióta elmentél nem tud aludni sem.
Imád téged. Gyere vissza! Könyörgöm.
- Ezt Louis mesélte? Komolyan?-már kezdett enyhűlni a sírása.
- Igen ő mondta. Ha akarod elmegyünk érted.- ajánlottam fel.
- Ez bonyolult.
- Nincs benne semmi bonyolult, te összepakolod a cuccod, mi elmegyünk érted meg Lexiért és hazahozunk titeket. Niall mondta, hogy nem merted itt hagyni nekik Lexit.-nevettem el magam.
- Olyan kis törékeny kutyus, ők meg néha akár a vadállatok.- nevetett már ő is.
- Hát elhiszem, már egy hete itt lakom de egy nyugodt perc sincs ebben a házban.
- Sajnállak.- mondta együttérző hangon.
- Akkor hazajössz? Visszaköltözhetnénk a külvárosi házunkba.
-  Még meg kell beszélnem anyuékkal, meg az új munkahelyemnél is. Átgondolom.Majd felhívlak. Rendben?- kérdezte. Nem túl meggyőző, de legalább van esély, hogy visszajön.
- Rendben El. De tényleg hívj!- mondtam.
- Oké. Szia hugi, szeretlek titeket!- köszönt el.
- Szia, mi is, puszilom anyuékat. Add át!
- Átadom. Szia.- és kinyomta a telefont. Már egy fokkal boldogabb voltam. 3 hét után ismét beszéltünk. Louis-val szüneteltették a kapcsolatukat, de tudtam, hogy mindkettőjük boldogtalan, ezért is próbáltam meg amit Eva mondott.
Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn, hogy elújságoljam a hírt. Mindenkit a kanapén találtam, valami idióta vigjátékot néztek. Niall a filmen nevetett, a többiek meg rajta. Elég vicces helyzet volt.
- Srácok!- mondtam. Senki nem hallotta. Így hát elüvöltöttem magam.
- SRÁCOK!- mind megijedtek.
- Mi a baj?- jött oda Niall, és átölelt.
- Nyugi Nialler!- ütögettem meg a hátát- Nem fogok sírni, sőt pont az ellenkezőjét fogom csinálni.-tágra nyílt szemek lestek rám. Louis sejthetett valamit, mert mosolygott ő is, mint én.
- Az történt, hogy beszéltem Eleanor-ral és úgy néz ki visszaköltözik Londonba.
Majd nemsokára felhív, hogy hogyan döntött.-vigyorogtam.
- Basszus Lucy. Azt hittem valami nagy baj történt.- könnyebült meg Harry és a drámaiság fokozásaképpen a szívére tette a kezét. A telefonom elkezdett rezegni a zsebemben. Kivettem, és a képernyőre pillantottam. Majd a fiúkra.
- Ő az.- ennyit mondtam.

Louis szemszöge:

Mikor Lucy mondta, hogy El az, annyira megörültem. Felvette a telefont, de ami nagyon idegesítő volt, hogy az arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Rosszat sejtettem.
Már felkészítettem magam a legrosszabbra is, mikor letette a telefont. 
- Hát srácok, most baj van...- kezdte el remegő hangon és kihangsúlyozta a 'most'-ot. Itt már tudtuk, hogy El nem jön vissza. Majd folytatta.
- Le kell mondanotok minden munkát holnapra, mert megyünk a nővéremért.- vigyorgott. Odafutottam hozzá és megpörgettem. A többiek nevettek a reakciómon.
- Annyira gonosz vagy, ugye tudod?
- Nem is-rázta a fejét.- Remélem boldoggá teszed a nővérem, régóta nem volt senkije.- mondta.
- Csak ezt akarom.-mondtam. Annyira hiányzott már, hogy átölelhessem, hogy megcsókoljam, és az a gyönyörű arca, azok a kedves gesztusok. Alig vártam már, hogy eljöjjön a holnapi nap és újra lássam El-t......

8. Fejezet

Sziasztok!
Úgy döntöttem sokak örömére, hogy folytatom a blogot. Szerintem hülye dolog pont ott abbahagyni ahol elkezdődne és izgalmassá válna. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi legyen vele és mikor olvastam Réka kommentjét akkor véglegesen eldőlt, hogy mi lesz. Meg is hoztam a 8. fejezetet. Ez inkább lelkizős lett.
Jövő héten hozom a következőt. Megnyílt a másik blogom is: scarsofourhearts.blogspot.hu

Jó Olvasást! xx

Lucy szemszöge:

Nem tudom mennyi ideje voltam sötétségbe. De nem is érdekel. A legjobb barátnőm hallott, és én nem tudok semmit tenni azért, hogy őt visszahozzam. Még azt sem tudom, hogyan halt meg. Szenvedett vagy minden gyorsan történt? Megőrít a gondolat, hogy szenvedett.
Hallom a gépek csipogását és érzem azt a furcsa szagot,  ami emlékeztet a kórházra.

Kinyitom lassan a szemem. Ez egy kórház. Sokként ér, hogy hol vagyok.  Nem emlékszem semmire, hogy-hogy kerültem ide. A kezemből infúziós cső lóg ki. Kedvem lenne kitépni, de nem teszem. Ezek a hófehér falak egy őrültekházára emlékeztetnek. Körbenézek a szobába, senki sincs egy kórterembe velem. Az éjjeli szekrényen egy csokor virág volt. Egy kis borítékkal a közepén. Nagy nehezen felültem az ágyon. Az egész testem el volt zsibbadva.
Kinyújtottam a kezem a borítékért. A borítékon az állt, hogy ’Kishugomnak’. Tehát Eleanor írta. Gyorsan kinyitottam és elkezdtem olvasni a sorokat.

Drága Lucy!
Ha majd felébredsz a kórházban, és olvasni kezded a levelet én már otthon leszek. Felmondtam a munkahelyemen is. Tudd, hogy az utóbbi 2 hétben mindig bejártunk hozzád a srácokkal. Anna halála miatt bűntudatom van. Nem én öltem meg ez igaz, de ha én a szülinapod miatt nem szervezkedek akkor semmi sem úgy történt volna, mint akkor. Majd menj be a rendőrségre és ott elmondják majd neked, hogy mi hogy történt, ki a felelős Anna haláláért. Nagyon szeretlek, és tudd, hogy ha bármi problémád van akkor még ugyanúgy felhívhatsz, mint régen, csak most nincs annyi erőm, hogy a szemedbe nézzek és én magyarázzak el neked mindent. Remélem megértesz. Louis-t majd ne utáld meg, ha állandóan telefonálgat és aggodalmaskodik. Én kértem meg, hogy figyeljen rád.

Ui.: A srácok azt üzenik neked, hogy majd meglátogatnak még addig míg ki nem engednek. És, hogy ők is nagyon szeretnek.

                                                                                      Puszi: Eleanor

Miután elolvastam a levelet egy könnycsepp gördült ki a szememből, majd még egy és utána megállíthatatlanul. Nem hittem el, hogy itt hagyott ő is. Most szükségem lett volna Eleanor-ra. De a srácokról azt írta, hogy még bejönnek hozzám. Így hát nem vagyok teljesen egyedül..Én egyáltalán nem hibáztatom őt Anna halála miatt. Az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy bűntudata legyen. Hazautazom és vissza fogom őt hozni. Mert szüksége van Louis-nak is és nekem is rá. A rendőrségre pedig egyedül én képtelen vagyok elmenni. Nyílik az ajtó és 5 kíváncsi tekintet néz rám.
- Lucy, végre felébredtél!- jött oda hozzám Louis, és megölelt. Látja, hogy a kezembe a levél.
- Elolvastad?- kérdezi. Én csak bólogatni tudok, és újra könnyek lepik el a szemem.

Arcom a vállába temetem és csak zokogok.
- Miért?-ennyit tudtam kinyögni.
- Magát hibáztatta, mi próbáltuk lebeszélni, de tudod milyen makacs senkire sem hallgat.
- Ugye segítetek nekem? –kérdezem könnyeimtől fuldokolva.

- Miben?- jön kórusban a kérdés.
- Visszahozni, nem hagyhat itt….ő is .- mondom.
- Persze, hogy segítünk.- mind megöleltek.

 Nagyon jól esett. Annyira üresnek éreztem magam. ’Mindenem odaadnám ha itt lenne velem most Eleanor is és Anna is.’- méláztam el magamban. Arra lettem figyelmes, hogy bámulom a szemben lévő csupasz falat. Valaki megrázta a vállam. Oldalra pillantok, Niall volt az. Automatikusan a karjába vetettem magam és ismét sírni kezdtem. Nem lehetek ennyire gyenge. Össze kell szednem magam. Mit fognak rólam gondolni ezek után?
- Nagyon megijesztettél minket, ugye tudod?- kérdezte Niall.
- Ne haragudjatok!
- Mi nem haragszunk csak annyira rossz így látni téged.- mondta Liam.
- Még el sem búcsúzhattam tőle.- néztem Harry szemébe. De nem tudom, hogy miért.
- Fentről figyel téged, nyugodj meg!- mondta.
- Ugye tudjátok, hogy imádja…imádta a zenétek.- javítottam ki magam, és éreztem,hogy a szívem majd meg szakad. Egy halvány mosolyt küldtek felém.  Ismét nyílt az ajtó. Egy fehér köpenyes orvos lépett be.
- Szia Lucy! Hogy érzed magad?- kérdezte kedvesen.
- Fizikailag jól vagyok, de lelkileg inkább nem részletezem Doktor Úr…- feleltem.
- Megértelek.
Elvégzett néhány rutinvizsgálatot és mondta, hogy holnap hazamehetek. De semmi kedvem sincs oda visszamenni ahol pár napja még hárman jókat nevettünk. Tényleg még azt sem tudom mióta nem voltam magamnál. Az orvos kiment.
- Srácok hány napja vagyok kórházban?- kérdeztem.
- 14 – mondta Zayn. Lesokkolt. Azt sem tudom mik történtek ezalatt a 14 nap alatt
- Anna-t eltemették?- kérdeztem és kicsúszott ismét egy könnycsepp. Akárhányszor rágondolok sírni kezdek.
- Igen Lucy, már eltemették.
- Majd kérlek mutassátok meg nekem, hogy hova is te-temették el .- mondtam kissé akadozva.
- Persze Lucy. És mi arra gondoltunk, hogy nem akarsz egy időre hozzánk költözni?- kérdezte Louis. Őszintén szólva örültem, hogy lesz társaságom, és nem magamba fordulva töltöm majd mindennapjaim.
- Örülnék neki, és köszönöm .- erőltettem magamra egy mosolyt.
- Ne haragudj ránk de mennünk kell .- mondta Liam.
- Majd holnap bejövünk érted délelőtt.
- Rendben, és nagyon köszönöm, hogy foglalkoztok velem annak ellenére, hogy még alig ismerjük egymást.
- Szívesen Lucy, de mi ennek ellenére szeretünk téged.- mondták nevetve, és ez engem is megnevettetett.
- Sziasztok! Majd holnap gyertek .- mosolyogtam.
-Szia! Jövünk majd .- és kiléptek az ajtón, engem magamra hagyva. Eddig tartottam magam. Ismét zokogva húztam magamra a takarót. Nem tudom mikor fogom túltenni magam ezen. 19 évet nem lehet csak úgy kitörölni az életemből. De legszívesebben ezt tenném, hogy ne emlékezzek az összes hülyeségére és az egész lényére. Összeroppantanám az életem, akár egy kézben tartott üveggömböt. Lassan álomba sírtam magam, de végig szemem előtt volt Anna vidám arca….

Sajnálom.....

Ne haragudjatok rám, amiért bezárom ezt a blogot,nem az ihlet hiány miatt, hanem semmi értelmét nem  látom a folytatásnak. A közeljövőben valószínű, hogy egy új blogba kezdek egy társíróval.
Remélem az jobban elnyeri majd a tetszésetek. Az biztos,hogy hallani fogtok  még felőlem.

7. Fejezet

Hát nem olyan sokan olvassátok a blogom, mint azt vártam.
A kommentekkel kapcs. csak annyit,
hogy nagyon-nagyon-nagyon örülnék néhánynak.. :)
Jó Olvasást!! xx

Eleanor szemszöge:

A srácokkal és Anna-val megbeszéltük, hogy Lucyt meglepjük a szülinapján. Beszéltem is egy közeli étterem tulajdonosával, és erre a napra le is foglaltattam a helyet meg még pluszba megrendeltem előre a "szülinapi lakomát" is. Elmentem egy cukrászdába és egy gyönyörű barackvirág színű a tortát csináltattam, 19 gyertyával a tetején. Már a megérkezésem óta erre készülök. A többieket még nemrég iktattam be. Elsőre rábólintottak, örültek neki, hogy a húgomat is megismerhetik. Elérkezett a várva-várt nap, már Anna-val előre rettegtünk, hogy rájön valamire Lucy. De amilyen elfoglalt volt a fotózás miatt erre nem is gondolt, sőt még az egész szülinapját is elfelejtette.
-Nem is ő lenne...-nevetgéltünk Anna-val.
Megérkeztünk a stúdióba. Majd beléptünk az ő 'csodálatos' termébe. Elkezdte kipakolni a cuccait, mi pedig addig Anna-val meg Lexivel leültünk egy-egy székre és halkan, hogy meg ne hallja beszélgettünk a meglepiről. Aztán mikor végzett kicsit feltűnhetett neki milyen jól elbeszélgetünk és néha-néha rápillantunk, ezért odajött.
-Na elvagytok úgy látom...-szólalt meg, azt sem tudtam mit hazudjak, így hát végül előruppoltam Louis-ékkal.Majd nemsokkal később jöttek a srácok. Annyira örültem, hogy újra látom Louis-t. Már nagyon hiányzott. Így hát egyből a karjai közé vetettem magam. A többiek szépen bemutatkoztak. Majd én is bemutattam hivatalosan is a húgomnak Louis-t. Kis idő után , míg Lucy nem figyelt mi szép lassan kiosontunk Louis-val meg Anna-val, hogy elmenjünk az ajándékainkért és a tortáért. Átmentünk a srácok házába. Felvettük az ajándékokat és már mentünk is a cukrászdába. Kiszálltunk az autóból, megfogtam Louis kezét és ketten bementünk a tortáért. Épp fizetni készültünk, mikor egy hatalmas csattanás hallattszott. Az üzletben lévők mind nagyon megijedtek köztük mi is. Az üzlet kirakatához kaptuk a fejünk, de jobb lett volna ha nem tesszük. Egy járdán fekvő vérben úszó testet láttunk. Az autó ami okozta a balesetet gyorsan elment onnan. A lány hosszú barna haja az egész arcát elfedte. A ruhája tiszta vér volt. Louis tárcsázta a mentőket és utána a rendőrséget is. Kiszaladtunk az utcára és ekkor figyeltem fel arra, hogy Anna már nem ült az autóban. A földön heverő lányra pillantottam és ekkor ismertem föl.Ő feküdt ott. Őt ütötték el, és most ő szenved ott. Leereszkedtem mellé, kisöpörtem az arcából a haját. A könnyeim elkezdtek záporozni. Majd ömleni. Kiért a helyszínre a mentő. Leguggolt mellé az egyik mentős, két ujját a nyakiütőérhez tette. Lassan elvette onnan, sajnálkozó arccal rám nézett és a mellettem térdelő Louis-ra.
Már gondoltam mit fog mondani, s ettől még rosszabbul éreztem magam.
-Sajnálom, de a barátnője már nem él. Túl sok vért vesztett.-mondta. Az arcom Louis vállába temettem.
Annyira szerettem Annat, mint Lucyt. Ő volt a 2. kishúgom, és egy pillanat alatt egy őrült sofőr miatt elhagyott minket. Annyira fiatal volt...Hangos zokogásomat a telefonom csörgése állította meg. Lucy volt az. Nem tudtam mit mondjak neki. Hisz ugyanannyira szerettük azt a lányt aki most itt feküdt mellettem, holtan.
Kis idő után felvettem. Elmondtam neki akadozva, hogy mi történt. A vonal megszakadt. Valószínű elejtette a telefonját. Nemsoká' megérkezett egy autó ami elszállította a testet. A rendőrség is elment. Én még mindig Louis karjaiban voltam. Rajta is látszott, hogy megviselte ez az egész. Ő is a szívébe zárta ilyen hamar ezt a locsi-fecsi lányt. Majd ismét csörgött a telefonom. Felvetettem.
-Szia El! Louis-t nem érjük el.. Lucy most visszük a kórházba, nincs eszméleténél.-mondta Niall kétségbeesett hangon.
-Úristen.-ennyit tudtam mondani.Mondjuk a történtek után örültem, hogy még ennyit is.
-Mi történt?-kérdezte.
-Anna..
-Mi lett vele?-kérdezte sürgetően.
-M-meghalt..
-Ho-hogy történt? Hisz még nem rég mentetek el és ..-kezdett bele Niall de belevágtam a szavába.
-Elütötték...miattam, mert ha én nem akarok meglepetést szerezni akkor ez az egész nem történt volna
meg..-mondtam de ismét erőt vett rajtam a zokogás.
Louis kivette a telefonom a kezemből, motyogott bele valamit,majd kinyomta. Hívott egy taxit, mert ilyen állapotban ő sem tudott vezetni. Meg is érkezett és egyből a kórházhoz mentünk vele.....szegény Lucymhoz........

6. Fejezet

Annan látszott,hogy sokkos állapotba került, mivel nagyon szereti a srácokat.Mindig is elakart menni egy koncertjükre, hogy találkozzon velük.De így,hogy személyesen találkoztak előre féltem a fiúkat.Nem tudják mire képes ez a lány.Anna gyorsan odaszaladt a srácokhoz, egyenként megölelgette őket,bemutatkozott.
A fiúkon egy meglepődött mosoly látszódott.De mintha Zayn élvezte volna a helyzetet.
-Szia Lucy!-jött oda hozzám Niall.
-Szia! Hogy vagy?-kérdeztem udvariasan.
-Jól köszi..Nem is mondtad,hogy te fotós vagy...
-Hát az a helyzet,hogy sok mindent nem tudsz még rólam..-nevettem.
-Hát remélem ez még változni fog..-mondta
-Lucy gyere egy pillanatra?-jött oda hozzám El.
-Miért?-kérdeztem.
-Bemutatnám Louist..
-Louis ő itt a húgom Lucy Calder,Lucy ő itt a barátom Louis Tomlinson..
-Örülök,hogy megismerhetlek.-nyújtottam a kezem.
-Én is..-mondta.
Eközben ugatás és lábak hangos dübögése hallatszott a teremben.A hang felé fordult mindenki és mit láttak szemeim?Lexi üldözte Zayn.Elég vicces látvány volt a mi részünkről,de Zaynéről már kevésbé.Pedig mit árthat neki ez a kölyök kutya.Zayn csak szaladt és szaladt,de megbotlott egy vezetékben és akkorát esett,hogy megijedtünk,hogy valami baja lett.De semmi baj nem történt,a hátára fordult, a hasára pedig felmászott Lexi és elkezdte nyalogatni az arcát.Erre Zayn egy szép nagy nevetéssel válaszolt.Az-az érzésem,hogy jóban lesznek ők.
-Szia! Nem tudtam még bemutatkozni.Liam Payne vagyok..
-Lucy Calder.-kezet ráztunk.Majd odalépett a göndörke.
-Harry Styles vagyok,de mi már ismerjük egymást..-kacsintott rám.
-Lucy Calder..Még a Nando's ugye?-kérdeztem de tudtam a választ.
-Igen.
Feltűnt,hogy nincs a teremben sem El sem Louis sem Anna.
-Nem tudjátok hol vannak a többiek?-kérdeztem.
-Szerintem kint vannak..én Zayn vagyok..te pedig tudom Lucy vagy El húga.-mondta a kezében Lexivel.
-Már bemutatta nektek Louis Eleanort??-kérdeztem megdöbbenve.
-Már rég.-mondta Niall.
-Hogy-hogy rég?..
-Hát úgy,hogy rég..-jött az értelmes válasz Harrytől.
-Mindegy, de mikor kezdünk neki a fotózásnak?Már egy órája el kellett volna kezdeni. Ha így haladunk soha nem végzünk..-kérdeztem.
-Nem lehetne elhalasztani holnapra?? Semmi kedvünk nincs hozzá..-mondták mind a 4-en.
-Hát nem is tudom..
-Kérleeeek..-könyörögtek.
-Na jó, legyen de akkor holnap 9-re itt legyetek mind az 5-en, mint egy energiabomba.
-Okéé,köszönjük.Egy angyal vagy Lucy.-jött oda Liam és megölelt.
Láttam Harryn és Zaynen egy olyan 'hála a jó istennek' nézést,de Niall  kissé ideges lett.Talán mert Liam megölelt? De hát alig ismerjük egymást..összesen kétszer találkoztunk a Nando's-nál,egyszer beszéltünk telefonon,meg most beszéltünk pár szót.De mondjuk már nekem első pillanattól kezdve nagyon tetszik.Utánna elkezdtünk hülyéskedni.Rendeztek spontán egy csikiparty-t.Hát a 4 fiú nem engem csikizett? Most őszintén nagy gond lett volna ha engem kihagynak belőle.Ha az értelmiszerző neve kiderül megnyúzom.De a többiek hiánya kizökkentett a játékból.Ezt a srácok is észrevették.
-Min gondolkozol kicsilány?-kérdezte Harry
-Nem vagyok kicsilány.Okéé? És csak Annan, Eleanoron meg Louisn gondolkozom,hogy hol lehetnek.Már kb egy, egy és félórája elmentek.
-Ne aggódj,biztos meglesznek.-jött oda Niall már ismét lenyugodva.
-De legalább szóltak volna...-ekkor hallottunk egy mentőt szirénázva elhajtani az utcán.Annyira rossz érzésem támadt. Mondtam nekik,hogy felhívom Elt, ők addig kimentek a folyosóra.Egyből a telefonomért nyúltam és tárcsáztam El számát, hosszan kicsöngött majd felvette.
-Hol vagytok?? Miért mentetek el szó nélkül? Jól vagytok egyáltalán?-aggódva kérdeztem.
Eleanorból előtört a zokogás.
-Mi történt mondjad már?-ordibáltam a telefonba.
-Annyira sajnálom, é-én nem a-akartam se-semmi rosszat csak neked akartunk meglepetést szerezni szülinapodra.Én is szerettem nagyon..-mondta akadozva.Tényleg ma van a szülinapom.El is felejtettem,de ez most mindegy csak tudjam meg mi van velük.
-De mi történt mondd már!!-már én is zokogtam.
-Anna-ennyit mondott.
-Mi lett vele??-kérdeztem ledöbbenve.
-Me-meghalt.-zokogott tovább.
-Neeeeeeeeee.-jött egy kegyetlen sikoly a a számból.
-Ez nem lehet.Miért?-kérdeztem.De nem jött válasz mert közben a telefont a földre ejtettem ami darabjaira hullott, mint ahogy én is. A srácok berohantak,de  már csak az én földön heverő,zokogó testem látták.Mind odafutottak hozzám, el sem tudták szerintem hinni mi történhetett.De annyit tudok,hogy nem volt kedvem már élni sem.Belsőm kongott az ürességtől.Ő volt a legjobb barátnőm,a testvérem, aki segített ha baj volt,akivel együtt nevettünk vagy sírtunk.Akivel egy napon születtünk,együtt nőttünk fel,egy osztályba jártunk.Elvesztettem az egyik felem.Nem volt értelme semminek.Csak zokogtam és zokogtam. Hallotttam ahogy Niall a nevemet mondta, ordította de már ez sem érdekelt.Csak húzott magával a sötétség.És reméltem,hogy a halál az.........

5. Fejezet

Eleanor haját nagy nehezen kiszedtem a számból, Annat levakartam magamról és végül a karomba vettem kiskutyám és kisasszéztam a konyhába. Lexi után megmostam a kezem.Fő a higiénia. Nekiláttam a reggelinknek.Pirítosra esett a döntés.Egyszerű de nagyszerű.Előhalásztam a sütőt a szekrényből,ami hát miért is ne lett volna legfelül.Alig értem el az én 165 centimmel, de sikerült.Beletettem a kenyér szeleteket és lehúztam a kis kart.Gyors megsült. Már a terítésnél tartottam, mikor lépteket hallottam.El volt az.Egy hatalmas ásítás kíséretében elmotyogott egy Jó reggeltet.Egy medve is megirigyelte volna azt a hangot amit kiadott magából.Vicces volt.Lehuppant egy székre és a haját kezdte piszkálni.
-Nekem miért nyálas a hajam?-kérdezte meglepetten.
-Hát azért drága nővérem,mert a hajadat a számban tetted a filnézésnél.-feleltem neki nevetve.
-De jó kedve van valakinek,nekem majd széthasad a hátam,nyálas a hajam és még ráadásul most jobban hasonlítok ET-re mint egy emberi lényhez..
-ET aranyos, egyébként Jó Reggelt!-jött ki Anna.
-Egyetértek-válaszoltam.Már el is felejtettem,hogy mennyire nyűgös reggelente az én Eleanorom.
Mondjuk én sem vagyok egy könnyű eset de a mai nap kivételt jelent.
-Mi a kaja?-kérdezte Anna.
-Pirítos,teával.Remélem megfelel,nem voltam képes többre.
-Tökéletes .Egy angyal vagy.-vigyorgott.
Leültünk az asztalhoz és csacsogtunk egyfolytában.Már 10 óra volt.
-Ma fél 2-re be kell mennem dolgozni.A 1D-t fotózom.-mondtam a közérdekű közleményt.
-Mi is mehetünk?.Úgyis ritkán látlak munka közben.-kérlelt boci szemekkel Anna.
-Hát tudok én neked nemet mondani?-kérdeztem.
-Te? Sose.-nevettünk együtt.
-El te benne vagy?-kérdeztem az elbambuló nővérem.
-Te?Fotózás?1D?Louis? Most komolyan kérdésnek szántad?-kérdezte
-Szóval igen.Akkor mindenki vonuljon vissza a szobájába készülődni.Negyed kettőkor itt találkozunk.
De előtte ti ketten elmosogattok.-osztottam ki a parancsot.
Én szép elegánsan felálltam a székről betoltam magam után és hercegnőkhöz méltóan elsétáltam a szobámig.
-Hol van Lexi?-tettem fel magamban a költői kérdést.
-Nem láttátok Lex..Ááá itt vagy te ki huncut.-kérdeztem volna ordítva,de megláttam az ágyam alatt heverő Lexit.
-Ma te is jössz velünk,szóval gyere ki onnan!-szóltam rá.De szavaim süket fülekre találtak.
-Lexi most azonnal mássz ki!-parancsoltam mostmár rá.Most sem hallgatott rám.
-Na jó te akartad...-mondtam,s egyik kezemmel benyúltam az ágyam alá megfogtam a hátsó lábát és kihúztam onnan.Szegény elkezdett kaparni.De végül csak kiszedtem.
-MEGVAGY!-nevettem gonoszan.
-Te jól vagy?-jött a hang a hátam mögül.Azt hittem megáll a szívem.
-Anna a Jó Isten Áldjon meg.Kopogni nem tudsz?-kérdeztem tőle.A pulzusom az egekbe szökött.
-Jól van na.Megyek már.Csak mondani akartam,hogy végeztünk.-azzal sarkon fordult.Majd megállt az ajtóban.
-De szerintem ezt a fajta nevetést még gyakorold.Nem egészen tökéletes.-nevetett .A hozzám legközelebb lévő párnát megfogtam és hozzávágtam.De sikertelenül.Nem vagyok egy jó célba dobó.
Na mindegy is. Mindhárman elmentük készülődni.Én egy sima farmert és egy piros felsőt vettem fel egy egyszerű szandállal.Egy pici sminket tettem fel,csak azért,hogy a reggeli gyűrődött arcom elrejtsem.
Egyébként a természetesség híve vagyok.A hajam oldalra fogtam és befontam.Megfogtam a fotós táskám és beletettem a gépem és az egyéb felszerelésemet.Egy kicsi piros táskát loptam Eltől.Eltettem a pénztárcám,telefonom és az irataim.Már a csajok a nappaliban vártak.Nagyon csinik voltak.Eleanoron egy kis ruha volt amit feldobott egy szép nyaklánccal.Anne pedig az enyémhez hasonló összeállítást viselt csak zöldben.
-Indulhatunk...-mondtam.
-Ideje már..Így is késtél 5 percet.Már 20 van ha nem igyekszünk elkésünk..-közölte El a tényeket.
Beszálltunk az autómba és  padlógázzal mentük a stúdióig.Leparkoltam és bementünk.Lecuccoltunk a 4-es teremben.Az volt az enyém.Ott voltak a legjobbak a fényviszonyok.Szép tágas és az én szememben tökéletes volt.Imádtam ezt a termet.A csajokat leültettem egy-egy székre.Anna kezébe nyomtam Lexit. Felállítottam az állványt mindent elrendeztem, elpakoltam.Már csak a srácok hiányoznak.Niall-t már ismerem úgy ahogy ,de kíváncsi vagyok a többiekre.Főleg Louisra és Zaynre ha így hívják akit megharapott Lexi.Leültem a lányokhoz akik úgy nevettek,hogy majdnem megfulladtak.
-Na elvagytok úgy látom.-mondtam.
-Az előbb hívott Louis,hogy mindjárt megérkeznek a fotózás helyszínére.Hát eléggé meg fognak lepődni.-nevetett ismét.
-Az biztos.-mondtuk egyszerre Annaval.
-Úgy várom már,hogy megismerhessem őket.Tök kíváncsi vagyok.-mondtam eléggé izgatottan.
Mikor ezt kimondta,kopogtak az ajtón.Amy lépett be és nyomában 5 srác, egy öltönyös fickó...Talán menedzser.Ja és egy stylist.Niall szőke haját egyből kiszúrtam.A telefonjával babrált.Harry akivel a Nando's-ban találkoztam eléggé meglepődött.
-Lucy megjöttek a srácok.Magatokra is hagylak.Jó munkát!- mondta Amy, s kiment az ajtón.
-Hát sziasztok Lucy Calder vagyok, ő itt Anna Madison, és a nővérem Eleanor Calder.én leszek ma a fotósotok.-mutatkoztam be.Niall felnézett a telefonja képernyőjéről és majdnem elejtette.Én csak egy vigyort küldtem felé.A többiek értetlen fejjel néztek ránk.De látszott,hogy Zayn is felismert na meg persze a kiskutyám is.Mire odafordultam a nővéremhez ő már Louisval enyelgett......

Figyelem :)

Úgy döntöttem,hogy 1 héten 2 fejezetet fogok mostantól feltenni.Lehet,hogy kicsit nehézkes lesz,de megbirkózom vele.A kommentekkel kapcsolatban, hát nem nagyon érkeznek.Remélem majd az elkövetkezendő időben írtok majd néhány észrevételt,javítani valót vagy esetleg dicsérő szavakat
(az utóbbinak nagyon örülnék :))  ). 

 --Clown-- xx

4.Fejezet

Hatalmas öröm járt át mikor megszólalt.El sem hittem,hogy lehet most közli velem,hogy eljön velem.Eleanor gyors elsuttogott valamit de nem értettem.Végül elsétált.Majd ismét Niallra koncentráltam.
-Ne haragudj de nekem a holnap nem jó.-mondta bűnbánó hangon.Bennem egy világ omlott össze.Itt az esély,hogy jobban megismerhessem erre fel nem ér rá.
-Semmi baj..Majd szólj ha ráérsz.-mondtam kissé közömbösen.Rosszul esett.
-Nehogy azt hidd,hogy leakarlak rázni.
-Én nem gondoltam ilyet.-dehogynem csak nem fogom ezt veled tudatni..Gondoltam.
-Csak most mondta Liam,hogy holnap fotózásunk lesz..
-Hánykor lesz?-kérdeztem.
-2-kor kezdődik és lehet elhúzódik 3-4-ig aztán meg még interjú is lesz.De ha gondolod holnap után egy ebéd??-kérdezte csilingelő hangon.
Úristen,hogy lehet valakinek a hangja ennyire szép és tiszta.Nem tudnék nemet mondani még ha akarnék sem.
-Ha gondolom??Mit kell ezen gondolkodni?-kérdeztem tréfálkozva.
Ő elkezdett nevetni a vonal túlsó oldalán.Boldog voltam attól,hogy nevetni hallom.Olyan melegség öntött el amit nem tudnék nektek leírni.Talán szerelmes vagyok.De ilyen hamar?
Talán.
-Akkor ezt igennek vehetem?
-Persze.-mondtam kislányosan.
-Megmondod, hogy hol laksz,mert akkor érted megyek?
-Nem mehetnénk az én kocsimmal? A tiéd olyan feltűnő.Mint valami maffia.-mondtam kicsit megfeledkezve arról amiket ott össze-vissza beszélek.
-Ezt sértésnek vettem.A tiéd sem jobb azzal a rikító zöld színével.-felete komoly hangon.De hallatszott,hogy viccelődik.
-Bocsánat de szerintem a tied  elmenne egy II.világháborús tanknak is,ha már itt tartunk.-mondtam nevetve.
-És még, hogy rikító?? Hisz olyan kis cuki.Még Anna választotta.-mondtam.
-Ki az-az Anna?-kérdezte.
-A legjobb barátnőm és fogadott testvérem.-mondtam ki egyszerűen.
-Hogy-hogy fogadott?
-Hát úgy,hogy vérszerint nem vagyunk tesók, csak így szóban meg szoros barátságunk miatt.-feletem.
Ekkor jelzett a telefonom,hogy lefog merülni.
-Niall mikorra menjek érted és hova? Gyors mondd, mert lefogok merülni..-hadartam.
-Hát gyere 12:00-re.-pluszba még lediktálta,hogy hova is menjek.
-Akkor szia majd holnap találkozunk.-köszöntem el elsőként én.
-Szia!..és nehogy elkéss,mert utálok várni.
-Nem fogok..-vagyis megpróbálok,de nem biztos,hogy összejön.Ezt már csak magamban tettem hozzá.
Zsebre tettem a telefonom.Felálltam és betoltam magam után a széket.Elsétáltam arra amerre Eleanor ment.De nem volt sehol.Ránéztem az órámra. 11:45-öt mutatott. Egy negyed óra és kezdődik Christal fotózása. Mostanába gyerekeket kell fotóznom.Bevallom nagyon élvezem.Csak annyi a gond,hogy nem maradnak nyugton a kis huncutok.De szerintem ők is élvezik.Na de visszatérve Elre szerintem felszívódott. Miközben lépkedtem a lépcsőfokokon szembe jött velem Amy.Ő Jane aszisztense. Jane pedig a főnököm.Tudjátok amolyan nagykutya.Mondjuk jobb főnököt nem is kívánhatnék magamnak.Nem szúr le ha kések.Nem kritizálja a képeimet, és akkor tartok kávészünetet amikor akarok.Hát nem szuper?
-Amy nem láttad Eleanort? –kérdeztem.
-De fenn van Janenél.-mosolygott.
-Oh köszönöm-majd elmentünk egymás mellett és én futó lépésben mentem az irodaszobáig.
Majd bekopogtam és beduktam a fejem az ajtón.

-Bejöhetek?
-Persze, jó,hogy jössz,lesz holnapra egy kis melód.-mondta Jane.Tudtommal szabadnapos vagyok.Csak nem olyan jó főnök.
-Mit kell csinálnom?-vágtam eléggé durcás képet,mivel Eleanor is és Jane is elkezdett nevetni.
-Egy bandát kell fotóznod.És mivel te vagy a legjobb a cégnél te rád hárul ez a hatalmas feladat.-mondta ki tömören.
Nekem tátva maradt a szám.Niall azt mondta,hogy holnap fotózásuk lesz,erre én holnapra kapok egy bandát .Nem furcsa?
-Véletlenül nem a One Direction??-kérdeztem tátott szájjal.
-De..te ezt honnan tudod?
-Az most mindegy…
Ránéztem Elre és egy levakarhatatlan vigyor volt az arcán.
-Hát akkor majd holnap 2-re jövök.Vagyis jövünk.-helyesbítettem.
-Ezt is honnan tudod??
-Csak tudom és kész-nevettünk a nővéremmel.
-Hát okééé.-nyújtotta direkt az ’é’ betűt.
Bementünk a 2-es számú fotóterembe és már ott volt Christal.Nagyon édes kiscsaj.Puszival köszöntött.A fotózás röpke 2 óra alatt lezajlott.
Kimentünk az épületből.Közben mindenféléről csacsogtunk.Bemásztunk a kocsiba,s egészen hazáig nem álltunk volna meg ha nem kerülünk dugóba.Egy órán át ültünk a kocsiba mielőtt elindulhattunk volna.
A házunk előtt kiszálltunk és  bevittük Eleanor a bőröndjeit.
-SZIA ANNA!-ordítottunk torkunk szakattából.
-Mit ordí…Úristen Eleanor?-sikított úgy mint én mikor megláttam a nővérem.Rögtön a nyakába ugrott ő is.Mi hárman olyanok vagyunk mint a testvérek.Vagy mint a Muskétársak.Olyan egy mindenkiért és mindenki egyért alapon élünk.De ez szerintem tök jó.
Visszakaptuk ma a harmadik felünket Annával  El személyében.
-Mikor érkeztél meg Londonba?-kérdezte Anna.
-Ma….de annyira hiányoztatok.-mondta el és csináltunk egy hármas ölelést.Jól esett már.Rég találkoztunk.
-Ti nem vagytok éhesek?? Rendelhetnénk pizzát..Én éhen döglök.-vetettem fel az ötletet, mire 2 nyálát csurgató csajt láttam előttem állni.Anna már szaladt a telefonért és tárcsázott.
Rendelt egy Mexikóisat és egy sima sajtosat.Volt fél óránk míg megérkezik a kajánk. Addig El elvonult kipakolni a számára fenntartott vendégszobába. Ann elvállalta a terítést, én meg meglátogattam a kiskutyám aki mint mindig most is aludt.
-Szija te kis hógolyó.-mondtam neki.Felnézett rám majd a fejét visszaejtette a kis alvós párnájára.

-Na ki az ágyból te kis álomszuszék!-parancsoltam rá.De egyik fülén be másik fülén pedig ki..
Nah nem baj.Felvettem és megölelgettem.Ő pedig ott nyöszörgött a kezemben.Elmeséltem neki,hogy itt van Eleanor és mintha megértette volna.Átvittem a vendégszobába, letettem a küszöbnél és mikor a tesóm felnézett egy kis hógolyó szaladt felé 220-al.Leguggolt elé és megvárta amíg az ölébe vetődik.Nagyon aranyos látvány volt.kár,hogy nem videóztam le.
Ott hagytam őket had játszanak.Meglestem hol jár Ann a terítéssel,de már javában egy magazint olvasott.Lehuppantam mellé a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.Pont egy zenecsatornára vittem és egy számomra ismeretlen zene szólt ami nem is tetszett szóval kikapcsoltam és elmeséltem Annanak,hogy mi lesz holnap.Majd hallottam,hogy csengettek.Gondoltam a pizzásfiú az.Hát nem igazam lett?
-Szia!-üdvözöltem.
-Szia! Ti rendeltetek pizzát?-kérdezett.
-Igen mi.-mosolyogtam.
Kifizettem az ebédünk és besétáltam vele az asztalig.Letettem és elkiálltottam magam,hogy KAJA.Nekik sem kellett kétszer mondani az biztos.Még Lexi is ott lépkedett El mögött.
Megkajáltunk majd egy hosszadalmas vita után eldöntöttük,hogy melyik filmet nézzük is meg.Egy dögunalmas filmre esett a választás.amin mindhárman bealudtunk.Reggel arra ébredtem,hogy El haja a számban, Anna fogja a kezem,Lexi pedig nyalogatja a talpam.Nem kívánom senkinek,hogy ilyen módon ébredjen……..

3.Fejezet

Eleanor meglepett ezzel a hírrel.Először nem is hittem el amiket mondott.Sok modellel dolgoztam már,de vele más lesz.,ezt már előre tudom  Miután megölelgettük egymást,szétváltunk és elkezdtünk nevetni azon,hogy egyszerre nyitottuk szóra a szánk.
-Kezd te!-mondtam
-Nem.Te!-felelte.
-Nem nyitok vitát te kezd és kész.-zártam le végül.
-Igyunk meg egy kávét és akkor elmondom.
-Hát renben,de nekem ma már ez lesz a 2. kávém.Nemrég ittam egyet.Egy igazi koffein bomba leszek a mai nap folyamán.-kuncogtam
Elindultunk a büfé felé.Leültünk egy asztalnál, és kértünk 2 kávét.
-Na szóval..először is nagyon hiányoztál, olyan üres volt nélküled a ház.Hiányzottak a reggeli őrültségeid,a fürdőszobáért vívott harcaink, az egész lényed hiányzott.
Itt elmosolyodtam.Jó volt hallani ezeket a dolgokat.
-Másodszor pedig amit elakartam mondani,hogy randizgatok egy sráccal.
Na ennél a résznél majd kiugrottam a bőrömből.Eleanornak már lassan 2 éve nincs barátja.Rossz volt látnom azt mikor én egy randira készültem,és ő a kanapénkon kuksol és egy filmet néz.Látszott akkor rajta,hogy bántja a dolog,de egyúttal örül a boldogságomnak.
-És ki  a szerencsés??-kérdeztem már remegve az örömtől.
-Louis Tomlinson.-mondta vigyorogva.Láttam rajta,hogy már pusztán ha a nevét kimondja a fellegekbe jár.
-Nagyon ismerős a neve.-elkeztem gondolkodni,hogy hol hallottam.
-Azt meghiszem,hisz a One Direction egyik tagja.-mondta ki könnyedén.
-Úristen..Komolyan?? De hát akkor én már lehet, hogy találkoztam vele mikor Zaynt megharapta Lexi.-hadartam eléggé gyorsan magam elé.Mikor a szemébe néztem kíváncsiságot láttam benne.
-Miről beszélsz te nőszemély?-kérdezte elég mulatságosan.Elmeséltem neki elejétől a végéig az egész kis kalandot a legapróbb részletekkel és a mai délelőttömről is beszámoltam.
-Hát Louis csak annyit mondott,hogy megharapta Zaynt egy vadállat.-na ennél a mondatánál feküdtem a nevetéstől.Még, hogy Lexi  egy vadállat?? Ez nevetséges.Ő egy angyal,csak néha megszállja az ördög.Miután kinevettem magam beállt a csend,de nem az a kínos csend.Mindketten elvoltunk a kávénkkal.Majd egész váratlanul megszólalt.
-Neked tetszik Niall?Mert olyan furcsán beszélsz róla, hogy is mondjam..-nem tudta befejezni,mert csöngött a telefonja,na ennek most nagyon örültem.Gondolom Louis lehetett mert mosolygott mikor a képernyőre pillantott.Félrevonult egy percre,és olyasmiket hallottam hogy ’ A húgom elmesélte a Zaynes ügyet’ meg hogy ’Lucynak hívják’ és ’Tényleg? Nem mondod..’ Majd elköszöntek egy számomra kissé nyálas dumával.De ez engem nem zavart.
-Louis volt?-kérdeztem
-Igen,és képzeld mit hallottam.-mondta már izgatottan.
-Mit?
-Niall elmesélte nekik a ma délelőttöt.
-Ööö hát erre nem tudok mit mondani.-meglepett ez az egész.Miért mesélne rólam a srácoknak.
-Szerintem tetszel neki.De egyébként visszatérve a kérdésemre, neked tetszik?-kíváncsiskodott.
-Hááát ami a-azt  illeti nagyon jól néz ki.-feletem neki kissé elpirultan ,akadozva.
-Mondtad,hogy megadta a számát..hívd fel szerintem..
-Szerintem meg nem, mit mondanék neki?-kérdeztem.
-Hívd el sétálni valamerre vagy fagyizni..találj ki valami jó kis programot, te ebben jó vagy.-mosolygott.
-Hát  egy séta a parkban az jó lenne??-kérdeztem reménykedve.Tetszett az ötlet.miket mondok??
-Az fantasztikus,legalább beszélgettek egy jót.-biztatott.Elővettem a telefonomat a zsebemből kikerestem a számát,de nem mertem benyomni a hívó gombot.Ehelyett leraktam az asztalra és felnéztem Eleanorra.
-Én ezt nem teszem meg.-jelentettem ki.
-De-de.. meg fogod tenni.-bökdösött az ujjával a telefonom felé.
-Én biztos,hogy nem-válaszoltam nevetve.
-Majd akkor én.-és nyúlt a telómért.
-Neee,akkor inkább én.Elég kínos lenne ha te hívnád.-mondtam és kikaptam a telefonom a kezéből.De ekkor valamit hallottam belőle, jobban mondva egy ’Szia Lucy-t’.
A nővérem felhívta.A kis csintalan,még kapni fog ezért.Gyors a fülemhez tettem.
-Itt vagy?-kérezte Niall.
-Szia Niall,igen itt v-vagyok.-feletem neki elég idegesen,s közben szúros szemekkel néztem a nővérem felé.
-Miért hívtál??-kérdezte,de hallottam a hangjában ,hogy mosolyog.
-Csak annyit szerettem volna,hogy nincs kedved holnap eljönni velem a parkba ?? Beszélgetnénk egy kicsit.-kérdeztem kissé reménykedve,hogy igen-t mond.
Hosszú csönd..vártam a válaszára.Majd hallottam,hogy beszél közben valakivel de nem értettem tisztán. Biztos rátette a kezét a telefonra.Már készültem letenni a készüléket.
- Megértem ha nem érsz rá csak mondd meg, majd még lehet felhívlak.Szia-mondtam és majdnem kinyomtam.
-Várj….-szólalt meg hirtelen…….

2. fejezet

Reggel 10:00-kor jelzett a telefeonom,hogy ideje felkelni.Nyújtóztam egyet,nagynehez kimásztam az ágyból,s a tükör elé léptem.Az a látvány ami fogadott egy síkitást érdemelt volna.A hajam össze-vissza állt,a szemem alatt lilás árnyalatú karikák, mint akit megvertek.Pedig egész jól aludtam.Egy fél órát igényelt,hogy rendbe hozzam magam.Így mégsem mehetek emberek közé.Felvettem egy fekete nadrágot,egy fekete pólóval,egy kék blézert és egy hozzá illő magassarkút.Megvésülködtem.Majd ismét a tükör elé álltam.A végeredmény jónak látszott.Ki is sétáltam a szobámból egyenesen a nappaliba.Ott felkaptam a kocsikulcsot,zsebre raktam a telefonom,és elordítottam, hogy ELMENTEM és indultam a Nando's-ba.Mikor megérkeztem kerestem egy jó kis parkoló helyet.Sietve leparkoltam,de amikor szálltam ki az autómból valami zavarta a látó köröm.Egy korom fekete autó,olyan mint ami azokban a fura akció filmekben van a rosszfiúknak.Nagyon nem tetszett.De aztán mikor megláttam,hogy kik szállnak ki az autóból,leesett az állam.Nem lehet ekkora mázlim.De valami nem stimmelt.Most a szőkeség egy nála magassabb,göndör hajú sráccal jött.De engem ez most nagyon nem érdekelt csak, hogy megtudjam mi lett az arab külsejűvel.Kicsit lemaradtam tőlük,hagytam,hogy előttem érjenek be.Átsétáltam az úton,kinyitottam az ajtót és bementem a kajáldába.Kerestem egy hozzájuk közeli asztalt.De egy kicsit túl közelire sikeredett,mivel pont melettük lévő asztalnál ültem le.Csak én lehetek ekkora szerencsétlenség.De mindegy is, ilyen a sors.A nagy gondolatmenetemből a pincérlány ébresztett fel.
-Szia!Mit hozhatok?-kérdezte barátságosan.
-Öhm Szia! Egy kávét, köszi!-mondtam
Már épp indult,de én megszólaltam.
-Ne haragudj,de nem ismered azt a szőke srácot?-kérdeztem
-De ismerem sokat van itt,tudod ő a híres One Direction ír fiúja,Niall Horan.Csoda,hogy nem ismered.Csak nem tetszik? -kérdezte már-már vigyorogva.De én még a 'híres' szónál tartottam.
-Nem,dehogy.Csak tegnap történt egy kis incidens köztünk és hát kérdezni akarok tőle valamit.-hadartam.
De mikor ránéztem,az volt életem legnagyobb hülyesége mivel ők minket bámultak.Talán túl hangosak voltunk.Na ebből,hogy mászom ki.Nem baj,erőt vettem magamon,a pincérlánynak eltátogtam egy köszit.Aztán elindultam az asztaluk felé ami csak 3 lépés volt.Megálltam,majd szóra nyitottam a számat.
-Sziasztok,leülhetek egy pillanatra?-kérdeztem elég félénken
-Hát egy ilyen gyönyörű lány bármikor-felelte a göndör srác.Erre csak megráztam a fejem és leültem.
-Annyit akarok kérdezni Niall,hogy miújság van azzal a fiúval akit tegnap megharapott a kutyám?
-Először is mi a neved?-kérdezte most kedvesen.
-Lucy.Lucy Calder-mondtam
-Én Niall vagyok de már te ezt tudod, ő pedig Harry-mutatott be egymásnak Harryvel.
-Visszatérve Zaynre semmi komoly csak a kutyádnak kicsit éles volt a foga és felsértette a bőrt és azért vérzett annyira.-mondta ki egy szuszra.
-Huhh akkor jó.-sóhajtottam egy nagyot
-Nah én csak ennyit akartam és mégegyszer elnézést a tegnapiért.-már álltam fel,de Niall még megszólalt.
-Semmi gond és kérlek rám se haragudj amiért úgy leordítottalak.-mondta bűnbánóan.
-Nem haragszom.-mutattam meg a mosolyom.
Majd végleg felálltam és mentem a saját asztalomhoz.Megittam a kávém,és mentem fizetni a pulthoz,de közölték velem,hogy Niall állja.Hátra fordultam és egy 1000 wattos mosolyt villantottam felé.Már az autómnál jártam mikor lépteket hallottam magam mögül.Megfordultam,hogy megnézzem ki az.Niall futott felém és megállt előttem.
-Elkérhetném a telefonszámod?-kérdezte lihegve.
-Persze-mondtam mosolyogva.
Lediktáltuk egymásnak a számunkat.
-Egyébként köszi a kávét.-nevettem, hallva,hogy még mindig liheg.
-Nincs mit!-felelte.
-Ne haragudj de mennem kell dolgozni.-mondtam kicsit bűnbánóan.
-Persze menj csak,szia.-köszönt el.
-Szia!-köszöntem el én is.
Beszálltam az autómba és indultam a munkába már 11 óra volt.
-Nem fogok elkésni.-gondoltam magamban.Végül Niallra gondoltam.
Amilyen első benyomásom volt erről a fiúról,most ezzel a reggeli rövid beszélgetéssel minden megváltozott.
Nagyon kedves és figyelmes.Már nem is haragszom Lexire.Már a munkahelyemnél voltam,ismét leparkoltam, bementem az ajtón.Felmutattam a belépőkártyám az ajtónál lévő kis érzékelőnél.Kinyílt az ajtó.Beléptem és egy hosszú barna hajú lányt láttam meg.Felém fordult,mert hallotta,hogy bejött valaki.Tte Szent Isten ő nővérem.Odaszaladt hozzám és a nyakamba ugrott.Már úgy hiányzott,de nem is szólt ,hogy ma fog jönni.
-SZIA!-sikítottuk egyszerre szinte már zengett a folyosó.
-Hát te ,hogy kerülsz Londoba,ráadásul a munkahelyemre?-kérdeztem mikor már eléggé megfolytottuk egymást.
-Veled fogok dolgozni.-közölte velem.Ismét egymás nyakába ugrottunk és sikítottunk tovább....

1. fejezet

-->

Lucy szemszöge:

A nevem Lucy Calder London külvárosában élek legjobb barátnőmmel Annaval.Szüleim Aberdeenben laknak.Engem mindig is vonzott a fővárosi élet szóval,18. születésnapom után 1 hétre ide költöztem legjobb barátnőmmel Annaval.Ez afféle szülinapi ajándék volt mindkettőnknek,mivel egy napon van a szülinapunk.Eleanor a nővérem is hozzánk fog költözni mivel állástkapott egy modellügynökségnél.Így hát Annaval eldöntöttük,hogy egy nagyobb lakásba fogunk költözni.Így mégis csak nagyobb hely lesz hármunk számára.

Fotósként dolgozom egy magazinnál.Van egy kutyusom,akit Lexinek hívok.Még Annatól kaptam.Neki köszönhetem ezt a kalandomat is amit most elmesélek nektek.

Egy gyönyörű júniusi napra virradt London városa.Ilyen szép idő nagyon ritkán van,szóval ki kell élvezni.Ezért is határoztunk úgy Lexivel,hogy elviszem sétálni.Imád a kis tökmag a szabadban szaladgálni.Gyors felvettem egy rövid nadrágot egy egyszerű pólóval.Úgy döntöttünk,hogy a parkba megyünk.Szóval ahhoz be kell menni a városba.Ami elég sok sétát igényel.De nem baj kibírjuk,kemények vagyunk mi.Legfeljebb majd felveszem ha elfáradt.Így hát elindultunk.Már nem voltunk messze épp egy étteremnél jártunk. A Nando's-ból 3 srác lépett ki.Nem tudom mi lett Lexivel,de elég hangosan megugatta őket.Ezen nevettek egy jót.Majd tovább indultak,de ekkor kicsuszott a kezemből Lexi  póráza és egyenesen a fekete hajú srác felé szaladt.Megharapta a bokáját,amiből elkezdett ömleni a vér.Gyors odafutottam hozzájuk.
Lexit leszedtem róla,hát nem gondoltam,hogy képes lenne ilyenre.
-Úristen,ne haragudj!-hadartam el.
-Hogy lehetsz ilyen felelőtlen,miért nem fogtad meg normálisan ezt a kis   vakarcsot.- ordibálta  le a fejem a szőkeség.
-1. Nem vakarcs! 2. Nem akarattal volt!-mondtam már én is eléggé idegesen.
Eközben a barna hajú srác beültette az 'áldozatot' az autóba.Mi még mindig ott vitatkoztunk az út mellett. 

-Na a mai napunk is elintézte valaki...Köszi-lökte oda gúnyosan ezeket a szavakat.
-Ne haragudj!-itt már akaratlanul is kicsordult néhány könnycsepp az arcomon.Hát nem nagyon hatotta meg az egyszer biztos.Megfordult, beszállt az autóba, és elhajtottak.Gondolom egyenesen az orvoshoz.Én mégmindig a kezemben szorongattam Lexit.Majd folytattuk tovább utunk a parkba,közbe azért leszidtam Lexit.
-Miért csináltál ilyet,sose láttalak még ilyennek?-kérdeztem,de választ nem vártam.. xd
Mikor megérkeztünk leültem egy padra.A kiskutyám leült mellém és lehajtotta a fejét.Úgy látszott mintha tényleg megbánta volna amit tett azzal a szegény fiúval.Az idő úgy szaladt,hogy már besötétedett.Ahhoz képest,hogy 4-kor jöttünk már 8 óra volt.Már futottam Lexivel a kezembe.
-Anna nagyon fog aggódni-gondoltam magamban.
Ehhez nemsokára bizonyíték is társult.Jött egy SMS-em.Tudtam kitől.

Feladó: Anna

"Hol vagytok már?? Úgy aggódom,hívj fel,vagy legalább írj!!!

PUSZI: Anna xx "

Visszaírtam neki,hogy minden okés és ,hogy jól vagyunk, meg nem sokára otthon leszünk.

Mikor haza értünk úgy a nyakamba ugrott mintha most látott volna hosszú évek után először.Azért nagyon jól esett.

Elmeséltem neki mi is történk velünk ma. Hát  nagyon meglepődött mikor mondtam,hogy Lexi megharapta a fiút.
-Komolyan?? Még sose csinált ilyet.-úgy kérdezte,mintha hazudnék.
-Komolyan. Gondold már el azt sem tudtam mit csináljak.-feletem.
-De szerencse,hogy nem történt nagyobb baj.-

-Szerintem meg fogom őket keresni és megkérdezem,hogy-hogy van az a fiú.
-Jól teszed-értett velem egyett.
El is határoztam,hogy holnap megtalálom őket.A Nando's-nál fogom kezdeni a napom.
Majd úgy döntöttem ,hogy elvégzem az esti teendőimet.mikor mindennel végeztem betettem Leximet a kis ágyába.Majd én is mentem az ágyba.Beállítottam a telefonomat 10:00-re.Igaz nincs olyan korán,de egy reggeli szerintem pont belefér.Hátha szerencsém lesz és ott lesznek.Ezzekkel a gondolatokkal nyomott el az álom.........

Start *-*

Sziasztok!!!
Remélem olvassátok majd a blogom. Sokat foglalkozom vele.
Legkésőbb minden szombaton lesz új rész. Kérlek komizzatok majd xx