11. Fejezet

Sziasztok! ^-^
Mejött az új rész. Nem lett valami hosszú. A kései érkezés miatt pedig ne haragudjatok, csak eltörtem az ujjam (nem is én lennék) és nehezen ment a gépelés és  fájt is. De már kezd gyógyulgatni és igyekezni fogok mindig hamar hozni a részeket. Jó Olvasást!

Ui: kommenteket szeretnék olvasni :)))


Louis szemszöge:

Sejtettem én már régebb óta is, hogy Niall és Lucy közt van valami. De nem akartam beleszólni, így hát kivártam az eseményeket.
Miután Lucy felment tovább készülődni, ugyanis ő már hajnalok hajnalán fenn volt.
- Mikor jöttök vissza Londonba?- kérdezte ír barátom.
- 3 nap múlva. De ne féltsd a csajod.. vigyázok rá.
- Én nem féltem..mi? Lucy nem is a csajom..vagyis de..vagyis nem.- én csak bólogattam.
- Tudom, hogy együtt vagytok, ne tagadd!- böktem vállon.
- Honnan tudtad meg?- kérdezte meglepődve.
- Szóval igaz, lebuktál Niall.- vigyorogtam rá.
- Meg foglak ölni Louis Tomlinson! - mondta fenyegetően.
- Jajj, de megijedtem tőled manókán.
- Menekülj 3..2..1..lejárt.- számolt gyorsan, befutottunk a nappaliba és rám vetette magát.
Már csak arra lettünk figyelmesek, hogy valami széttörik. Mindketten a zaj felé fordultunk. Harry telefonja darabokra hullva terült szét a padlón. Niall drámaiasan a szájához emelte a kezét.
- Figyi Louis ezt vigyem vagy...Ti mi a francot csináltatok?- állt meg Lucy a lépcső alsó fokán és kicsúsztak a kezeiből a táskák.
- Az kinek a telefonja?- szólalt meg hangosan.
- Shhhh! Még meghallja.- halkította le Niall, és integett a kezével, hogy jöjjön közelebb. Lucy letérdelt a darabokban álló telefon mellé. Mintha gondolkozott volna egy másodpercnyit, aztán egy képzeletbeli kis villanykörte jelent meg a fejénél.
- Ez nem a Harry-é?- hallgatás beleegyezés - Élve meg fog nyúzni mind a kettőtöket, és majd szépen elmondjátok Harold-nak, hogy...
- Mt kell nekem elmondani?- jött egy hang mögülünk. Mind a hang felé fordultunk, Lucy felpattant, karon ragadta Harry-t és beosont vele a konyhába.

Lucy szemszöge:

- Kérsz reggelit? Igen? Ülj le mindjárt megcsinálom neked.- hadartam, de megálltam egy pillanatra, mert olyan pillantást vetett rám, mintha leborotváltam volna a hajam és ráírtam volna, hogy " LONG HAIR ".
- Állj, állj, állj. Mi folyik itt?- kérdezte, miközben elindult a nappali felé.
Elé uggrodtam és visszatoltam a székére. Megrázta a fejét.
- Figyelj Harry - kezdtem bele - Most szépen megcsinálom a kajádat, te megeszed plusz megdicséred. Én pedig utána elmegyek pakolni mert nemsokára indulunk. Rendben?- mosolygtam rá.
- Jó rendben, de...
- Csitt! Nem szólalsz meg.- és hozzáláttam a reggeli elkészítéséhez.
Hamar kész lett. Elé tettem a tányért, és halkan eszegetni kezdett. Mikor úgy láttam, hogy belemerült az evésbe, kinéztem Louis-ra és Niall-ra a nappaliba. Sehol semmi és senki. Felsiettem az emeletre bekopogtam Louis szobájába és benyitottam. Ott ültek az ágyon Niall-al. Kezükben a telefon darabjaival. Ráugrottam az ágyra és kikaptam Louis kezeiből a 'telefon'-t.
- Csak én látom így vagy ez tényleg használhatatlan?- kérdeztem a számat huzogatva.
- Hát használhatatlan, de te menj és pakolj, mert sosem fogunk elindulni.- mondta hangjában némi ingerültséggel.
- Jól van na.- felálltam és az ajtó felé tipegtem, de még visszfordultam - Azért egy köszit kaphatnék...- és becsuktam magam mögött az ajtót.