9. Fejezet

Sziasztook! Remélem tetszeni fog az új rész. Örülök, hogy gyűlik a látogatók száma.Viszont örülnék néhány feliratkozónak is :) A következő rész valószínű, hogy április 13-án jön (szombat).
Jó Olvasást! xxx


Lucy szemszöge:

/1 héttel később/

Egy hete jöttem ki a kórházból a srácokkal lakom. A mindennapi viselkedésemet már furcsálta Louis így hát elvitt az orvoshoz. Közölte velünk, hogy egy pszichológusra szükségem lenne, így hát heti egy alkalommal meglátogatom Dr. Eva Carter-t, aki mellesleg nagyon jó barátom lett. Kedves nő. Ő javasolta, hogy beszéljek a nővéremmel, és minél hamarabb oldjuk meg ezt a bonyolult ügyet.
Meg is tettem. Idegesen nyomkodtam a telefon billentyűzetét miközben keresgettem El számát. Nagy hezitálás után benyomtam a 'Hívás' gombot. Féltem, hogy visszautasítja a próbálkozásom, igaz  hogy írta a levelébe, hogy bármikor hívhatom, de azért volt bennem egyfajta rettegés. Mi van ha mégsem? Kicsöngött. Fel is vette, de nem szólt bele.
- Eleanor, te vagy az?- kérdeztem remegő hangon. Vágytam már a hangjára.
- I-I-Igen.- sírta el magát. Ott akartam lenni, hogy átölelhessem.
- Jól vagy?
- Az nem lényeg..Te hogy vagy?-kérdezte.
- Már jobban, kérlek gyere vissza, annyira hiányzol.
- De én.-kezdett bele, de közbevágtam.
- Semmi de, te nem tehetsz semmiről. Annyira szeretünk, a srácok is nagyon szeretnek. Főleg én. Louis mesélte, hogy mióta elmentél nem tud aludni sem.
Imád téged. Gyere vissza! Könyörgöm.
- Ezt Louis mesélte? Komolyan?-már kezdett enyhűlni a sírása.
- Igen ő mondta. Ha akarod elmegyünk érted.- ajánlottam fel.
- Ez bonyolult.
- Nincs benne semmi bonyolult, te összepakolod a cuccod, mi elmegyünk érted meg Lexiért és hazahozunk titeket. Niall mondta, hogy nem merted itt hagyni nekik Lexit.-nevettem el magam.
- Olyan kis törékeny kutyus, ők meg néha akár a vadállatok.- nevetett már ő is.
- Hát elhiszem, már egy hete itt lakom de egy nyugodt perc sincs ebben a házban.
- Sajnállak.- mondta együttérző hangon.
- Akkor hazajössz? Visszaköltözhetnénk a külvárosi házunkba.
-  Még meg kell beszélnem anyuékkal, meg az új munkahelyemnél is. Átgondolom.Majd felhívlak. Rendben?- kérdezte. Nem túl meggyőző, de legalább van esély, hogy visszajön.
- Rendben El. De tényleg hívj!- mondtam.
- Oké. Szia hugi, szeretlek titeket!- köszönt el.
- Szia, mi is, puszilom anyuékat. Add át!
- Átadom. Szia.- és kinyomta a telefont. Már egy fokkal boldogabb voltam. 3 hét után ismét beszéltünk. Louis-val szüneteltették a kapcsolatukat, de tudtam, hogy mindkettőjük boldogtalan, ezért is próbáltam meg amit Eva mondott.
Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn, hogy elújságoljam a hírt. Mindenkit a kanapén találtam, valami idióta vigjátékot néztek. Niall a filmen nevetett, a többiek meg rajta. Elég vicces helyzet volt.
- Srácok!- mondtam. Senki nem hallotta. Így hát elüvöltöttem magam.
- SRÁCOK!- mind megijedtek.
- Mi a baj?- jött oda Niall, és átölelt.
- Nyugi Nialler!- ütögettem meg a hátát- Nem fogok sírni, sőt pont az ellenkezőjét fogom csinálni.-tágra nyílt szemek lestek rám. Louis sejthetett valamit, mert mosolygott ő is, mint én.
- Az történt, hogy beszéltem Eleanor-ral és úgy néz ki visszaköltözik Londonba.
Majd nemsokára felhív, hogy hogyan döntött.-vigyorogtam.
- Basszus Lucy. Azt hittem valami nagy baj történt.- könnyebült meg Harry és a drámaiság fokozásaképpen a szívére tette a kezét. A telefonom elkezdett rezegni a zsebemben. Kivettem, és a képernyőre pillantottam. Majd a fiúkra.
- Ő az.- ennyit mondtam.

Louis szemszöge:

Mikor Lucy mondta, hogy El az, annyira megörültem. Felvette a telefont, de ami nagyon idegesítő volt, hogy az arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Rosszat sejtettem.
Már felkészítettem magam a legrosszabbra is, mikor letette a telefont. 
- Hát srácok, most baj van...- kezdte el remegő hangon és kihangsúlyozta a 'most'-ot. Itt már tudtuk, hogy El nem jön vissza. Majd folytatta.
- Le kell mondanotok minden munkát holnapra, mert megyünk a nővéremért.- vigyorgott. Odafutottam hozzá és megpörgettem. A többiek nevettek a reakciómon.
- Annyira gonosz vagy, ugye tudod?
- Nem is-rázta a fejét.- Remélem boldoggá teszed a nővérem, régóta nem volt senkije.- mondta.
- Csak ezt akarom.-mondtam. Annyira hiányzott már, hogy átölelhessem, hogy megcsókoljam, és az a gyönyörű arca, azok a kedves gesztusok. Alig vártam már, hogy eljöjjön a holnapi nap és újra lássam El-t......