2. fejezet

Reggel 10:00-kor jelzett a telefeonom,hogy ideje felkelni.Nyújtóztam egyet,nagynehez kimásztam az ágyból,s a tükör elé léptem.Az a látvány ami fogadott egy síkitást érdemelt volna.A hajam össze-vissza állt,a szemem alatt lilás árnyalatú karikák, mint akit megvertek.Pedig egész jól aludtam.Egy fél órát igényelt,hogy rendbe hozzam magam.Így mégsem mehetek emberek közé.Felvettem egy fekete nadrágot,egy fekete pólóval,egy kék blézert és egy hozzá illő magassarkút.Megvésülködtem.Majd ismét a tükör elé álltam.A végeredmény jónak látszott.Ki is sétáltam a szobámból egyenesen a nappaliba.Ott felkaptam a kocsikulcsot,zsebre raktam a telefonom,és elordítottam, hogy ELMENTEM és indultam a Nando's-ba.Mikor megérkeztem kerestem egy jó kis parkoló helyet.Sietve leparkoltam,de amikor szálltam ki az autómból valami zavarta a látó köröm.Egy korom fekete autó,olyan mint ami azokban a fura akció filmekben van a rosszfiúknak.Nagyon nem tetszett.De aztán mikor megláttam,hogy kik szállnak ki az autóból,leesett az állam.Nem lehet ekkora mázlim.De valami nem stimmelt.Most a szőkeség egy nála magassabb,göndör hajú sráccal jött.De engem ez most nagyon nem érdekelt csak, hogy megtudjam mi lett az arab külsejűvel.Kicsit lemaradtam tőlük,hagytam,hogy előttem érjenek be.Átsétáltam az úton,kinyitottam az ajtót és bementem a kajáldába.Kerestem egy hozzájuk közeli asztalt.De egy kicsit túl közelire sikeredett,mivel pont melettük lévő asztalnál ültem le.Csak én lehetek ekkora szerencsétlenség.De mindegy is, ilyen a sors.A nagy gondolatmenetemből a pincérlány ébresztett fel.
-Szia!Mit hozhatok?-kérdezte barátságosan.
-Öhm Szia! Egy kávét, köszi!-mondtam
Már épp indult,de én megszólaltam.
-Ne haragudj,de nem ismered azt a szőke srácot?-kérdeztem
-De ismerem sokat van itt,tudod ő a híres One Direction ír fiúja,Niall Horan.Csoda,hogy nem ismered.Csak nem tetszik? -kérdezte már-már vigyorogva.De én még a 'híres' szónál tartottam.
-Nem,dehogy.Csak tegnap történt egy kis incidens köztünk és hát kérdezni akarok tőle valamit.-hadartam.
De mikor ránéztem,az volt életem legnagyobb hülyesége mivel ők minket bámultak.Talán túl hangosak voltunk.Na ebből,hogy mászom ki.Nem baj,erőt vettem magamon,a pincérlánynak eltátogtam egy köszit.Aztán elindultam az asztaluk felé ami csak 3 lépés volt.Megálltam,majd szóra nyitottam a számat.
-Sziasztok,leülhetek egy pillanatra?-kérdeztem elég félénken
-Hát egy ilyen gyönyörű lány bármikor-felelte a göndör srác.Erre csak megráztam a fejem és leültem.
-Annyit akarok kérdezni Niall,hogy miújság van azzal a fiúval akit tegnap megharapott a kutyám?
-Először is mi a neved?-kérdezte most kedvesen.
-Lucy.Lucy Calder-mondtam
-Én Niall vagyok de már te ezt tudod, ő pedig Harry-mutatott be egymásnak Harryvel.
-Visszatérve Zaynre semmi komoly csak a kutyádnak kicsit éles volt a foga és felsértette a bőrt és azért vérzett annyira.-mondta ki egy szuszra.
-Huhh akkor jó.-sóhajtottam egy nagyot
-Nah én csak ennyit akartam és mégegyszer elnézést a tegnapiért.-már álltam fel,de Niall még megszólalt.
-Semmi gond és kérlek rám se haragudj amiért úgy leordítottalak.-mondta bűnbánóan.
-Nem haragszom.-mutattam meg a mosolyom.
Majd végleg felálltam és mentem a saját asztalomhoz.Megittam a kávém,és mentem fizetni a pulthoz,de közölték velem,hogy Niall állja.Hátra fordultam és egy 1000 wattos mosolyt villantottam felé.Már az autómnál jártam mikor lépteket hallottam magam mögül.Megfordultam,hogy megnézzem ki az.Niall futott felém és megállt előttem.
-Elkérhetném a telefonszámod?-kérdezte lihegve.
-Persze-mondtam mosolyogva.
Lediktáltuk egymásnak a számunkat.
-Egyébként köszi a kávét.-nevettem, hallva,hogy még mindig liheg.
-Nincs mit!-felelte.
-Ne haragudj de mennem kell dolgozni.-mondtam kicsit bűnbánóan.
-Persze menj csak,szia.-köszönt el.
-Szia!-köszöntem el én is.
Beszálltam az autómba és indultam a munkába már 11 óra volt.
-Nem fogok elkésni.-gondoltam magamban.Végül Niallra gondoltam.
Amilyen első benyomásom volt erről a fiúról,most ezzel a reggeli rövid beszélgetéssel minden megváltozott.
Nagyon kedves és figyelmes.Már nem is haragszom Lexire.Már a munkahelyemnél voltam,ismét leparkoltam, bementem az ajtón.Felmutattam a belépőkártyám az ajtónál lévő kis érzékelőnél.Kinyílt az ajtó.Beléptem és egy hosszú barna hajú lányt láttam meg.Felém fordult,mert hallotta,hogy bejött valaki.Tte Szent Isten ő nővérem.Odaszaladt hozzám és a nyakamba ugrott.Már úgy hiányzott,de nem is szólt ,hogy ma fog jönni.
-SZIA!-sikítottuk egyszerre szinte már zengett a folyosó.
-Hát te ,hogy kerülsz Londoba,ráadásul a munkahelyemre?-kérdeztem mikor már eléggé megfolytottuk egymást.
-Veled fogok dolgozni.-közölte velem.Ismét egymás nyakába ugrottunk és sikítottunk tovább....