12. Fejezet

Sziasztok!
Kérlek, könyörgöm ne haragudjatok....tudom megígértem, hogy hétvége előtt lesz rész, de megmondom őszintén: elfelejtettem. De megérkezett. Most már komolyan mondom írni fogom, mikorra kell részt hoznom xd Na nem váratlak tovább titeket..Jó Olvasást! Puszii <333

Lucy szemszöge:

Niall a folyosó végén ért utol. Megragadta a karom és maga  felé pördített. Aztán jött egy édes puszi az arcomra. Abban a pillanatban minden dühöm elszállt. Megfogtam a tarkójánál, magamhoz húztam, s a fülébe súgtam ’ Szeretlek’. Ő csak egy cuki mosolyt küldött felém.
- Ne haragudj Louis-ra!- kérlelt.- Csak kicsit ideges, mert még be sem pakolt rendesen és még a telefonnal sem tudja mit kezdjen. Titokban akarja tartani, de én mondtam neki, hogy legyen őszinte Harry-vel.
- Nem haragszom, de csak miattad- böktem felé- Ami a telót érinti, szerintem is jobb ha elmondja. Vagyis inkább elmondjátok, mert ugye Niall te is ott voltál. Igaz?-  ráncoltam a homlokom.
- Keressük meg Harry-t és mondjuk el neki. Gyere szóljunk Loius-nak.- és visszarángatott Louis szobájába. Niall kopogás nélkül rontott be.
- Boo Bear, gyere velünk most azonnal.- Louis csak nagyokat pislogott- Igyekezz nem érünk rá egész nap.- lerohantunk a lépcsőn, egyenesen a nappaliig. Harry ott ült a kanapén egy almával a kezébe és tv-t nézett.
- Harry a fiúknak valamit el kell mondaniuk, vagy meg kell mutatniuk.- kezdtem bele.
 - Huhh, ez komolynak hangzik.- nyelte le a falatot. Louis kivette a kezét a háta mögül és Hazza felé tolta a telefon darabjait.
- Mi nagyon sajnáljuk Harry nem direkt volt, csak Niall-al hülyéskedtünk és valahogy levertük.- fejezte be Louis.
- Ugyan semmi baj srácok, már úgy is leakartam cserélni.- beszélt teli szájjal és intett egyet, majd otthagyott minket a nappaliba. Louis és Niall összenéztek és elkezdtek nevetni, de olyan hangosan, hogy zengett a ház.
- Ma mindenki ennyire idióta?- tettem fel a költői kérdést. Választ nem vártam rá, mert tudtam. Mondjuk az a kérdés jobb lett volna, hogy ’Itt mindenki, minden nap ennyire idióta?’.
Felballagtam a szobámba, lerángattam az emeletről a bőröndöm. Örülök, hogy 3 napot otthon tölthetek a családdal. De annak mégjobban, hogy 3 nap múlva a nővérem is velem lesz.
Már rég nem voltam Eva-nál, pedig neki köszönhetem a bátorságot, hogy felhívjam el-t és beszéljek vele, de eldöntöttem, hogyha hazaérünk Aberdeenből elmegyek hozzá. Az utunk hazáig nagyon hosszú, de megéri.
A nappaliba leérve senki nem volt ott csak egy kék színű bőrönd. ’Tuti, hogy a Louis-é’- gondoltam.
- Lucy!- jött oda Lou.- Ne haragudj amiért olyan bunkó voltam veled.
- Nem haragszom te nagy gyerek.- széttártam a karom, és megöleltük egymást. Nem szeretek haragba lenni senkivel, főleg nem Eleanor pasijával.
- Gyere induljunk.- szólalt meg Louis.
- Előbb köszönjünk el a többiektől.
- Csak Niall van itthon.
- Harry?
- Elment…Liam Danielle-nél van, Zayn meg hazautazott.
- Hát Liam-et meg Zayn-t tudtam. Tőlük már el is köszöntem tegnap.- furdallt a kíváncsiság, hogy Harry miért nem köszönt el tőlünk, de mindegy..lényegtelen. Niall szaladni kezdett lefele a lépcsőről, és imádkoztam, hogy hasra ne essen.
- Jó utat! Siessetek haza!- megölelte Louis-t és motyogott valami olyasmit a fülébe, hogy

’Vigyázz rá’, de nem lehettem biztos, hogy ezt mondta.
- Sietünk, nyugi. Lucy!- felé fordultam- Kiállok az autóval, siess.- mosolygott.
Mikor Louis kiment és becsukta maga mögött az ajtót, Niall karjaiba ugrottam.
Szorosan átölelt és megpuszilta a fejem búbját. Mélyen beszippantottam az illatát és elraktároztam magamba erre a kerek egész 3 napra.
- Nagyon fogsz hiányozni!- mondta.
- Hamar eltelik az majd meglátod, de azért te is hiányozni fogsz nekem. Minden nap beszélünk majd telefonon meg neten is beszélünk. Oké?
Bólintott. Dudálást hallottunk, feltételeztük, hogy Louis az, szóval sietősre fogtuk a búcsúzást.
- Szeretlek…nagyon- csókoltam meg, ő viszonozta és így álltunk még egy fél percig egymás karjaiban, egymást csókolva. Majd ismét ezt az idill pillanatot drága Louis megzavarta.
- Szeretlek én is manóm!- mondta Niall. Még gyors arcon pusziltam, és kiszaladtam az autóhoz.
Úton Aberdeen felé nem nagyon beszélgettünk. Inkább zenét hallgattam, vagy aludtam. Útközben kétszer- háromszor álltunk meg, mert Louis elfáradt. Nem engedte, hogy én vezessek szóval nem vitatkoztam csak csendben maradtam, míg ő pihent egy fél órát, órát.
Éreztem, hogy közel vagyunk, mert felismertem a tájat. Aztán már a határba kihelyezett tábla is jelezte. Itthon vagyok. A melegség elöntötte a testem. Lehunytam a szemem és visszaszaladtam az időben, mikor még itt laktam. Hiányzott. Őrülten, és leírhatatlanul.
De az álmaim Londonba vezetnek. És már a szerelmem is. Ha Eleanor meghallja mikből kimaradt ez idő alatt megbánja  majd, hogy hazautazott és nem maradt velem. De várjunk csak, ezt mind neki köszönhetem……

11. Fejezet

Sziasztok! ^-^
Mejött az új rész. Nem lett valami hosszú. A kései érkezés miatt pedig ne haragudjatok, csak eltörtem az ujjam (nem is én lennék) és nehezen ment a gépelés és  fájt is. De már kezd gyógyulgatni és igyekezni fogok mindig hamar hozni a részeket. Jó Olvasást!

Ui: kommenteket szeretnék olvasni :)))


Louis szemszöge:

Sejtettem én már régebb óta is, hogy Niall és Lucy közt van valami. De nem akartam beleszólni, így hát kivártam az eseményeket.
Miután Lucy felment tovább készülődni, ugyanis ő már hajnalok hajnalán fenn volt.
- Mikor jöttök vissza Londonba?- kérdezte ír barátom.
- 3 nap múlva. De ne féltsd a csajod.. vigyázok rá.
- Én nem féltem..mi? Lucy nem is a csajom..vagyis de..vagyis nem.- én csak bólogattam.
- Tudom, hogy együtt vagytok, ne tagadd!- böktem vállon.
- Honnan tudtad meg?- kérdezte meglepődve.
- Szóval igaz, lebuktál Niall.- vigyorogtam rá.
- Meg foglak ölni Louis Tomlinson! - mondta fenyegetően.
- Jajj, de megijedtem tőled manókán.
- Menekülj 3..2..1..lejárt.- számolt gyorsan, befutottunk a nappaliba és rám vetette magát.
Már csak arra lettünk figyelmesek, hogy valami széttörik. Mindketten a zaj felé fordultunk. Harry telefonja darabokra hullva terült szét a padlón. Niall drámaiasan a szájához emelte a kezét.
- Figyi Louis ezt vigyem vagy...Ti mi a francot csináltatok?- állt meg Lucy a lépcső alsó fokán és kicsúsztak a kezeiből a táskák.
- Az kinek a telefonja?- szólalt meg hangosan.
- Shhhh! Még meghallja.- halkította le Niall, és integett a kezével, hogy jöjjön közelebb. Lucy letérdelt a darabokban álló telefon mellé. Mintha gondolkozott volna egy másodpercnyit, aztán egy képzeletbeli kis villanykörte jelent meg a fejénél.
- Ez nem a Harry-é?- hallgatás beleegyezés - Élve meg fog nyúzni mind a kettőtöket, és majd szépen elmondjátok Harold-nak, hogy...
- Mt kell nekem elmondani?- jött egy hang mögülünk. Mind a hang felé fordultunk, Lucy felpattant, karon ragadta Harry-t és beosont vele a konyhába.

Lucy szemszöge:

- Kérsz reggelit? Igen? Ülj le mindjárt megcsinálom neked.- hadartam, de megálltam egy pillanatra, mert olyan pillantást vetett rám, mintha leborotváltam volna a hajam és ráírtam volna, hogy " LONG HAIR ".
- Állj, állj, állj. Mi folyik itt?- kérdezte, miközben elindult a nappali felé.
Elé uggrodtam és visszatoltam a székére. Megrázta a fejét.
- Figyelj Harry - kezdtem bele - Most szépen megcsinálom a kajádat, te megeszed plusz megdicséred. Én pedig utána elmegyek pakolni mert nemsokára indulunk. Rendben?- mosolygtam rá.
- Jó rendben, de...
- Csitt! Nem szólalsz meg.- és hozzáláttam a reggeli elkészítéséhez.
Hamar kész lett. Elé tettem a tányért, és halkan eszegetni kezdett. Mikor úgy láttam, hogy belemerült az evésbe, kinéztem Louis-ra és Niall-ra a nappaliba. Sehol semmi és senki. Felsiettem az emeletre bekopogtam Louis szobájába és benyitottam. Ott ültek az ágyon Niall-al. Kezükben a telefon darabjaival. Ráugrottam az ágyra és kikaptam Louis kezeiből a 'telefon'-t.
- Csak én látom így vagy ez tényleg használhatatlan?- kérdeztem a számat huzogatva.
- Hát használhatatlan, de te menj és pakolj, mert sosem fogunk elindulni.- mondta hangjában némi ingerültséggel.
- Jól van na.- felálltam és az ajtó felé tipegtem, de még visszfordultam - Azért egy köszit kaphatnék...- és becsuktam magam mögött az ajtót.

10. Fejezet

Hamarabb hoztam az új részt, mint ahogy kiírtam. :). Személy szerint ez a kedvenc részem, eddig.
Továbbra is nagyon örülnék ha lenne több feliratkozóm. Ismétlem nagyon örülnék :D Nem is "dumálok" többet....
Jó Olvasást! Puszi nektek <3

Niall szemszöge:

Az elmúlt néhány napban már látszott Lucy-n, hogy kezdi túltenni magát Anna-n. Néha azért van még olyan, hogy sírva alszik el. Szívem szerint ilyenkor átmennék a szobájába, szorosan átölelném, és akárhogyan is, de felvidítanám. Fogalmam sincs, hogy hogyan mondjam el neki mennyire szeretem. De nem barátként hanem szerelemből. Mikor átölelem akkor érzem, hogy vagy meglepődik vagy nem érti ezt az egész dolgot. Valószínű, hogy ő nem így néz rám, és magától a gondolattól, hogy csak egy barát vagyok neki, a szívem ezernyi apró kis szilánkra tör. Tegnap mikor El telefonált, hogy holnap visszaköltözik, láttam Louis-n azt a felhőtlen boldogságot. Irigy voltam rá, mert neki van kit szeretnie és a lány is viszont szereti. Nekem is van kit szeretnem csak egy a gond. A lány nem úgy szeret.
Ma reggel egy gyönyörű csilingelő hangra keltem. Tudtam kié, így hát elindultam a hang irányába. A fürdőszobában találtam meg. Lucy épp Boomerang-ot énekelte , miközben  sminkelt. Sosem értettem a lányokat minek kell az a rengeteg hülyeség az arcukra. Nekem a természetes lányok jönnek be, és ezt kimondhatom az összes srác nevében is, szerintem.
- Szia Niall! Túl hangos voltam? – kérdezte egy enyhe mosoly kíséretében. Annyira édes ez a lány. Egy rövidnadrág és egy bő atléta volt rajta, de még ebben is jól nézett ki. Végigmértem tetőtől talpig, észre is vehette, mert el is pirult meg ő is megnézte magát.
- Valami furcsa van rajtam?-
- Szia..dehogy semmi…..semmi furcsa, csak gyönyörű vagy.- mondtam. Istenem, hogy lehettem ekkora idióta, ki mondd ilyet.
- Köszönöm- nevetett- Kérhetnék valamit?
- Persze, mit szeretnél?
- Egy kis forró csokit. Csak te tudsz olyan finomat az egész világon.
- Akkor egy forró csoki rendel, máris hozom.- és már fordultam is meg.
- Niall- kiáltott utánam- ne hozd fel inkább lemegyek.- mondta. Én csak bólintottam. A srácok még alszanak, szóval csak ketten leszünk. Elkészítettem a rendelést, ki is öntöttem őket egy-egy bögrébe. Lépteket hallottam a lépcsőről. Először csak egy kék kis mamuszt láttam majd azt a csodást lányt is, aki elrabolta a szívemet.
- Micsoda illatok, Niall te fantasztikus vagy. –nevetett fel azzal az édes hangjával.
- Nézünk tv-t?- kérdezte.
- Mehetünk, most megy a kedvenc mesém.- és látszott rajta, hogy egy pillanatra megtorpant.
- Te komolyan nézel mesét még?- vigyorgott.
- Hát a Toy Storyt imádom, Liam szerettette meg velünk
 - Nekem is az a kedvencem. Adj egy pacsit!- nyújtotta a kezét. Belecsaptam és lehuppantunk a tv elé. Halkan szürcsölgettük a forró csokink, mikor letette a kis asztalra a bögréjét és hozzám bújt. Melegség öntött el legbelül. Hallgattam a halk szuszogását, valószínű, hogy elaludt. Ránéztem a faliórára. 7:20-at mutatott. Nagyon várta már, hogy újra találkozhasson a nővérével, de Louis nélkül nem mehetett el, és hát a kölyök igen későn szokott kelni.
Halkan suttogtam hozzá, hisz úgyse hallotta, mert aludt.
- Annyira szeretlek, lehet, hogy te csak egy barátot látsz bennem, de én benned nem. Annyira gyönyörű vagy ezzel a kis nyuszi orroddal, meg a barna szemeiddel. Bár azt most nem látom.- kuncogtam a saját hülyeségemen. Percek teltek el, lehet, hogy akár órák is míg én Lucy-val a karomban ülve elaludtam a kanapén.

Lucy szemszöge:

Niall azt hitte, hogy alszom, pedig nem. Csak jólesett szimplán a karjába lenni. Szeretem ezt a srácot, lehet, hogy jobban is mint azt kellene. Lassan átkarolta a vállam, de még véletlenül sem nyitottam ki a szemem. Egyszer csak suttogni kezdett hozzám.
- Annyira szeretlek, lehet, hogy te csak egy barátot látsz bennem, de én benned nem. Annyira gyönyörű vagy ezzel a kis nyuszi orroddal, meg a barna szemeiddel. Bár azt most nem látom.- kuncogott. Mi van? Niall szerint gyönyörű vagyok ? Ezt még egy srác sem mondta nekem. Hirtelen megdobbant a szívem. Szerelmes lettem ebbe az ír srácba. Éreztem már régebben az elején, hogy nagyon tetszik, de akkor még nem voltak olyan mély érzéseim iránta, mint most.
Megpróbáltam feldolgozni magamban a hallottakat, de már nem bírtam tovább. Kinyitottam a szemem, Niall-on látszott, hogy elaludt. Felkönyököltem a kanapén, odahajoltam az arcához.
Összeszedtem minden bátorságom ( még sosem csináltam ilyet) , vettem egy mély levegőt lassan kifújtam és megtörtént az amire legeslegbelül már annyira vágytam. Megcsókóltam. Felébredt, de nem szakította meg a csókunk. Az ereim lüktettek, a szívem hevesen vert. Levegő hiány miatt elváltunk.
- Lucy ez meg mi volt?- kérdezte értetlenül.
- Hát csók lett volna.- pirultam el.
- De hát..izé..én ezt..m-mi van?... nem értelek magyarázd el!- dadogta. Ez annyira megnevettetett.
- Ne nevess, inkább beszélj!
- Khmm- köszörültem meg a torkom- Szóval én nem aludtam, mikor te  elmondtad az előbb, hogy mit érzel irántam. Én is nagyon-nagyon-nagyon szeretlek és igen úgy ahogy te engem és pár perce jöttem csak rá, hogy amióta ismerjük egymást te mindig ott voltál velem. Segítettél, hogy túltegyem magam Anna-n. Eljöttél velem pszichológushoz is. Vigasztaltál, megnevettettél, megöleltél és még sorolhatnám. Minden nap úgy kelek fel, hogy ’ végre megint látom Niall-t’. Az a helyzet, hogy beléd estem, de piszkosul. Remélem, hogy te is….- itt elhallgatott, tátott szájjal nézett rám.
- Ugye te is Niall? Mondd, hogy igen!- kértem, sőt szinte már könyörögve. Két kezébe fogta az arcom és ismét megcsókólt. Rövid érzelmes csók volt.
- Persze,hogy beléd estem én is Lucy.- mosolygott huncutul azzal az édes szájával. Odabújtam ismét az oldalához és cirógatni kezdte az oldalam. Egyszer csak valaki megszólalt mögöttünk.
- Mi folyik itt gyerekek?- kérdezte karba tett kézzel Louis. Mi szétrebbentünk, mint a madarak mikor a kis gyerekek próbálják elkapni őket.
- Hát..izéé semmi.- dörzsölte Niall a tarkóját.
- ÓÓÓ Nialler engem nem tudsz becsapni..- legyintett egyet a kezével és mosolygott.
A konyhából kikukucskálva rám kacsintott.
- Lucy készülődj nemsokára indulunk Eleanor-ért !- adta ki a parancsot. De jó…úton Aberdeen felé vár rám egy alapos kifaggatás, előre rettegek…….

9. Fejezet

Sziasztook! Remélem tetszeni fog az új rész. Örülök, hogy gyűlik a látogatók száma.Viszont örülnék néhány feliratkozónak is :) A következő rész valószínű, hogy április 13-án jön (szombat).
Jó Olvasást! xxx


Lucy szemszöge:

/1 héttel később/

Egy hete jöttem ki a kórházból a srácokkal lakom. A mindennapi viselkedésemet már furcsálta Louis így hát elvitt az orvoshoz. Közölte velünk, hogy egy pszichológusra szükségem lenne, így hát heti egy alkalommal meglátogatom Dr. Eva Carter-t, aki mellesleg nagyon jó barátom lett. Kedves nő. Ő javasolta, hogy beszéljek a nővéremmel, és minél hamarabb oldjuk meg ezt a bonyolult ügyet.
Meg is tettem. Idegesen nyomkodtam a telefon billentyűzetét miközben keresgettem El számát. Nagy hezitálás után benyomtam a 'Hívás' gombot. Féltem, hogy visszautasítja a próbálkozásom, igaz  hogy írta a levelébe, hogy bármikor hívhatom, de azért volt bennem egyfajta rettegés. Mi van ha mégsem? Kicsöngött. Fel is vette, de nem szólt bele.
- Eleanor, te vagy az?- kérdeztem remegő hangon. Vágytam már a hangjára.
- I-I-Igen.- sírta el magát. Ott akartam lenni, hogy átölelhessem.
- Jól vagy?
- Az nem lényeg..Te hogy vagy?-kérdezte.
- Már jobban, kérlek gyere vissza, annyira hiányzol.
- De én.-kezdett bele, de közbevágtam.
- Semmi de, te nem tehetsz semmiről. Annyira szeretünk, a srácok is nagyon szeretnek. Főleg én. Louis mesélte, hogy mióta elmentél nem tud aludni sem.
Imád téged. Gyere vissza! Könyörgöm.
- Ezt Louis mesélte? Komolyan?-már kezdett enyhűlni a sírása.
- Igen ő mondta. Ha akarod elmegyünk érted.- ajánlottam fel.
- Ez bonyolult.
- Nincs benne semmi bonyolult, te összepakolod a cuccod, mi elmegyünk érted meg Lexiért és hazahozunk titeket. Niall mondta, hogy nem merted itt hagyni nekik Lexit.-nevettem el magam.
- Olyan kis törékeny kutyus, ők meg néha akár a vadállatok.- nevetett már ő is.
- Hát elhiszem, már egy hete itt lakom de egy nyugodt perc sincs ebben a házban.
- Sajnállak.- mondta együttérző hangon.
- Akkor hazajössz? Visszaköltözhetnénk a külvárosi házunkba.
-  Még meg kell beszélnem anyuékkal, meg az új munkahelyemnél is. Átgondolom.Majd felhívlak. Rendben?- kérdezte. Nem túl meggyőző, de legalább van esély, hogy visszajön.
- Rendben El. De tényleg hívj!- mondtam.
- Oké. Szia hugi, szeretlek titeket!- köszönt el.
- Szia, mi is, puszilom anyuékat. Add át!
- Átadom. Szia.- és kinyomta a telefont. Már egy fokkal boldogabb voltam. 3 hét után ismét beszéltünk. Louis-val szüneteltették a kapcsolatukat, de tudtam, hogy mindkettőjük boldogtalan, ezért is próbáltam meg amit Eva mondott.
Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn, hogy elújságoljam a hírt. Mindenkit a kanapén találtam, valami idióta vigjátékot néztek. Niall a filmen nevetett, a többiek meg rajta. Elég vicces helyzet volt.
- Srácok!- mondtam. Senki nem hallotta. Így hát elüvöltöttem magam.
- SRÁCOK!- mind megijedtek.
- Mi a baj?- jött oda Niall, és átölelt.
- Nyugi Nialler!- ütögettem meg a hátát- Nem fogok sírni, sőt pont az ellenkezőjét fogom csinálni.-tágra nyílt szemek lestek rám. Louis sejthetett valamit, mert mosolygott ő is, mint én.
- Az történt, hogy beszéltem Eleanor-ral és úgy néz ki visszaköltözik Londonba.
Majd nemsokára felhív, hogy hogyan döntött.-vigyorogtam.
- Basszus Lucy. Azt hittem valami nagy baj történt.- könnyebült meg Harry és a drámaiság fokozásaképpen a szívére tette a kezét. A telefonom elkezdett rezegni a zsebemben. Kivettem, és a képernyőre pillantottam. Majd a fiúkra.
- Ő az.- ennyit mondtam.

Louis szemszöge:

Mikor Lucy mondta, hogy El az, annyira megörültem. Felvette a telefont, de ami nagyon idegesítő volt, hogy az arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Rosszat sejtettem.
Már felkészítettem magam a legrosszabbra is, mikor letette a telefont. 
- Hát srácok, most baj van...- kezdte el remegő hangon és kihangsúlyozta a 'most'-ot. Itt már tudtuk, hogy El nem jön vissza. Majd folytatta.
- Le kell mondanotok minden munkát holnapra, mert megyünk a nővéremért.- vigyorgott. Odafutottam hozzá és megpörgettem. A többiek nevettek a reakciómon.
- Annyira gonosz vagy, ugye tudod?
- Nem is-rázta a fejét.- Remélem boldoggá teszed a nővérem, régóta nem volt senkije.- mondta.
- Csak ezt akarom.-mondtam. Annyira hiányzott már, hogy átölelhessem, hogy megcsókoljam, és az a gyönyörű arca, azok a kedves gesztusok. Alig vártam már, hogy eljöjjön a holnapi nap és újra lássam El-t......