7. Fejezet

Hát nem olyan sokan olvassátok a blogom, mint azt vártam.
A kommentekkel kapcs. csak annyit,
hogy nagyon-nagyon-nagyon örülnék néhánynak.. :)
Jó Olvasást!! xx

Eleanor szemszöge:

A srácokkal és Anna-val megbeszéltük, hogy Lucyt meglepjük a szülinapján. Beszéltem is egy közeli étterem tulajdonosával, és erre a napra le is foglaltattam a helyet meg még pluszba megrendeltem előre a "szülinapi lakomát" is. Elmentem egy cukrászdába és egy gyönyörű barackvirág színű a tortát csináltattam, 19 gyertyával a tetején. Már a megérkezésem óta erre készülök. A többieket még nemrég iktattam be. Elsőre rábólintottak, örültek neki, hogy a húgomat is megismerhetik. Elérkezett a várva-várt nap, már Anna-val előre rettegtünk, hogy rájön valamire Lucy. De amilyen elfoglalt volt a fotózás miatt erre nem is gondolt, sőt még az egész szülinapját is elfelejtette.
-Nem is ő lenne...-nevetgéltünk Anna-val.
Megérkeztünk a stúdióba. Majd beléptünk az ő 'csodálatos' termébe. Elkezdte kipakolni a cuccait, mi pedig addig Anna-val meg Lexivel leültünk egy-egy székre és halkan, hogy meg ne hallja beszélgettünk a meglepiről. Aztán mikor végzett kicsit feltűnhetett neki milyen jól elbeszélgetünk és néha-néha rápillantunk, ezért odajött.
-Na elvagytok úgy látom...-szólalt meg, azt sem tudtam mit hazudjak, így hát végül előruppoltam Louis-ékkal.Majd nemsokkal később jöttek a srácok. Annyira örültem, hogy újra látom Louis-t. Már nagyon hiányzott. Így hát egyből a karjai közé vetettem magam. A többiek szépen bemutatkoztak. Majd én is bemutattam hivatalosan is a húgomnak Louis-t. Kis idő után , míg Lucy nem figyelt mi szép lassan kiosontunk Louis-val meg Anna-val, hogy elmenjünk az ajándékainkért és a tortáért. Átmentünk a srácok házába. Felvettük az ajándékokat és már mentünk is a cukrászdába. Kiszálltunk az autóból, megfogtam Louis kezét és ketten bementünk a tortáért. Épp fizetni készültünk, mikor egy hatalmas csattanás hallattszott. Az üzletben lévők mind nagyon megijedtek köztük mi is. Az üzlet kirakatához kaptuk a fejünk, de jobb lett volna ha nem tesszük. Egy járdán fekvő vérben úszó testet láttunk. Az autó ami okozta a balesetet gyorsan elment onnan. A lány hosszú barna haja az egész arcát elfedte. A ruhája tiszta vér volt. Louis tárcsázta a mentőket és utána a rendőrséget is. Kiszaladtunk az utcára és ekkor figyeltem fel arra, hogy Anna már nem ült az autóban. A földön heverő lányra pillantottam és ekkor ismertem föl.Ő feküdt ott. Őt ütötték el, és most ő szenved ott. Leereszkedtem mellé, kisöpörtem az arcából a haját. A könnyeim elkezdtek záporozni. Majd ömleni. Kiért a helyszínre a mentő. Leguggolt mellé az egyik mentős, két ujját a nyakiütőérhez tette. Lassan elvette onnan, sajnálkozó arccal rám nézett és a mellettem térdelő Louis-ra.
Már gondoltam mit fog mondani, s ettől még rosszabbul éreztem magam.
-Sajnálom, de a barátnője már nem él. Túl sok vért vesztett.-mondta. Az arcom Louis vállába temettem.
Annyira szerettem Annat, mint Lucyt. Ő volt a 2. kishúgom, és egy pillanat alatt egy őrült sofőr miatt elhagyott minket. Annyira fiatal volt...Hangos zokogásomat a telefonom csörgése állította meg. Lucy volt az. Nem tudtam mit mondjak neki. Hisz ugyanannyira szerettük azt a lányt aki most itt feküdt mellettem, holtan.
Kis idő után felvettem. Elmondtam neki akadozva, hogy mi történt. A vonal megszakadt. Valószínű elejtette a telefonját. Nemsoká' megérkezett egy autó ami elszállította a testet. A rendőrség is elment. Én még mindig Louis karjaiban voltam. Rajta is látszott, hogy megviselte ez az egész. Ő is a szívébe zárta ilyen hamar ezt a locsi-fecsi lányt. Majd ismét csörgött a telefonom. Felvetettem.
-Szia El! Louis-t nem érjük el.. Lucy most visszük a kórházba, nincs eszméleténél.-mondta Niall kétségbeesett hangon.
-Úristen.-ennyit tudtam mondani.Mondjuk a történtek után örültem, hogy még ennyit is.
-Mi történt?-kérdezte.
-Anna..
-Mi lett vele?-kérdezte sürgetően.
-M-meghalt..
-Ho-hogy történt? Hisz még nem rég mentetek el és ..-kezdett bele Niall de belevágtam a szavába.
-Elütötték...miattam, mert ha én nem akarok meglepetést szerezni akkor ez az egész nem történt volna
meg..-mondtam de ismét erőt vett rajtam a zokogás.
Louis kivette a telefonom a kezemből, motyogott bele valamit,majd kinyomta. Hívott egy taxit, mert ilyen állapotban ő sem tudott vezetni. Meg is érkezett és egyből a kórházhoz mentünk vele.....szegény Lucymhoz........