12. Fejezet

Sziasztok!
Kérlek, könyörgöm ne haragudjatok....tudom megígértem, hogy hétvége előtt lesz rész, de megmondom őszintén: elfelejtettem. De megérkezett. Most már komolyan mondom írni fogom, mikorra kell részt hoznom xd Na nem váratlak tovább titeket..Jó Olvasást! Puszii <333

Lucy szemszöge:

Niall a folyosó végén ért utol. Megragadta a karom és maga  felé pördített. Aztán jött egy édes puszi az arcomra. Abban a pillanatban minden dühöm elszállt. Megfogtam a tarkójánál, magamhoz húztam, s a fülébe súgtam ’ Szeretlek’. Ő csak egy cuki mosolyt küldött felém.
- Ne haragudj Louis-ra!- kérlelt.- Csak kicsit ideges, mert még be sem pakolt rendesen és még a telefonnal sem tudja mit kezdjen. Titokban akarja tartani, de én mondtam neki, hogy legyen őszinte Harry-vel.
- Nem haragszom, de csak miattad- böktem felé- Ami a telót érinti, szerintem is jobb ha elmondja. Vagyis inkább elmondjátok, mert ugye Niall te is ott voltál. Igaz?-  ráncoltam a homlokom.
- Keressük meg Harry-t és mondjuk el neki. Gyere szóljunk Loius-nak.- és visszarángatott Louis szobájába. Niall kopogás nélkül rontott be.
- Boo Bear, gyere velünk most azonnal.- Louis csak nagyokat pislogott- Igyekezz nem érünk rá egész nap.- lerohantunk a lépcsőn, egyenesen a nappaliig. Harry ott ült a kanapén egy almával a kezébe és tv-t nézett.
- Harry a fiúknak valamit el kell mondaniuk, vagy meg kell mutatniuk.- kezdtem bele.
 - Huhh, ez komolynak hangzik.- nyelte le a falatot. Louis kivette a kezét a háta mögül és Hazza felé tolta a telefon darabjait.
- Mi nagyon sajnáljuk Harry nem direkt volt, csak Niall-al hülyéskedtünk és valahogy levertük.- fejezte be Louis.
- Ugyan semmi baj srácok, már úgy is leakartam cserélni.- beszélt teli szájjal és intett egyet, majd otthagyott minket a nappaliba. Louis és Niall összenéztek és elkezdtek nevetni, de olyan hangosan, hogy zengett a ház.
- Ma mindenki ennyire idióta?- tettem fel a költői kérdést. Választ nem vártam rá, mert tudtam. Mondjuk az a kérdés jobb lett volna, hogy ’Itt mindenki, minden nap ennyire idióta?’.
Felballagtam a szobámba, lerángattam az emeletről a bőröndöm. Örülök, hogy 3 napot otthon tölthetek a családdal. De annak mégjobban, hogy 3 nap múlva a nővérem is velem lesz.
Már rég nem voltam Eva-nál, pedig neki köszönhetem a bátorságot, hogy felhívjam el-t és beszéljek vele, de eldöntöttem, hogyha hazaérünk Aberdeenből elmegyek hozzá. Az utunk hazáig nagyon hosszú, de megéri.
A nappaliba leérve senki nem volt ott csak egy kék színű bőrönd. ’Tuti, hogy a Louis-é’- gondoltam.
- Lucy!- jött oda Lou.- Ne haragudj amiért olyan bunkó voltam veled.
- Nem haragszom te nagy gyerek.- széttártam a karom, és megöleltük egymást. Nem szeretek haragba lenni senkivel, főleg nem Eleanor pasijával.
- Gyere induljunk.- szólalt meg Louis.
- Előbb köszönjünk el a többiektől.
- Csak Niall van itthon.
- Harry?
- Elment…Liam Danielle-nél van, Zayn meg hazautazott.
- Hát Liam-et meg Zayn-t tudtam. Tőlük már el is köszöntem tegnap.- furdallt a kíváncsiság, hogy Harry miért nem köszönt el tőlünk, de mindegy..lényegtelen. Niall szaladni kezdett lefele a lépcsőről, és imádkoztam, hogy hasra ne essen.
- Jó utat! Siessetek haza!- megölelte Louis-t és motyogott valami olyasmit a fülébe, hogy

’Vigyázz rá’, de nem lehettem biztos, hogy ezt mondta.
- Sietünk, nyugi. Lucy!- felé fordultam- Kiállok az autóval, siess.- mosolygott.
Mikor Louis kiment és becsukta maga mögött az ajtót, Niall karjaiba ugrottam.
Szorosan átölelt és megpuszilta a fejem búbját. Mélyen beszippantottam az illatát és elraktároztam magamba erre a kerek egész 3 napra.
- Nagyon fogsz hiányozni!- mondta.
- Hamar eltelik az majd meglátod, de azért te is hiányozni fogsz nekem. Minden nap beszélünk majd telefonon meg neten is beszélünk. Oké?
Bólintott. Dudálást hallottunk, feltételeztük, hogy Louis az, szóval sietősre fogtuk a búcsúzást.
- Szeretlek…nagyon- csókoltam meg, ő viszonozta és így álltunk még egy fél percig egymás karjaiban, egymást csókolva. Majd ismét ezt az idill pillanatot drága Louis megzavarta.
- Szeretlek én is manóm!- mondta Niall. Még gyors arcon pusziltam, és kiszaladtam az autóhoz.
Úton Aberdeen felé nem nagyon beszélgettünk. Inkább zenét hallgattam, vagy aludtam. Útközben kétszer- háromszor álltunk meg, mert Louis elfáradt. Nem engedte, hogy én vezessek szóval nem vitatkoztam csak csendben maradtam, míg ő pihent egy fél órát, órát.
Éreztem, hogy közel vagyunk, mert felismertem a tájat. Aztán már a határba kihelyezett tábla is jelezte. Itthon vagyok. A melegség elöntötte a testem. Lehunytam a szemem és visszaszaladtam az időben, mikor még itt laktam. Hiányzott. Őrülten, és leírhatatlanul.
De az álmaim Londonba vezetnek. És már a szerelmem is. Ha Eleanor meghallja mikből kimaradt ez idő alatt megbánja  majd, hogy hazautazott és nem maradt velem. De várjunk csak, ezt mind neki köszönhetem……

11. Fejezet

Sziasztok! ^-^
Mejött az új rész. Nem lett valami hosszú. A kései érkezés miatt pedig ne haragudjatok, csak eltörtem az ujjam (nem is én lennék) és nehezen ment a gépelés és  fájt is. De már kezd gyógyulgatni és igyekezni fogok mindig hamar hozni a részeket. Jó Olvasást!

Ui: kommenteket szeretnék olvasni :)))


Louis szemszöge:

Sejtettem én már régebb óta is, hogy Niall és Lucy közt van valami. De nem akartam beleszólni, így hát kivártam az eseményeket.
Miután Lucy felment tovább készülődni, ugyanis ő már hajnalok hajnalán fenn volt.
- Mikor jöttök vissza Londonba?- kérdezte ír barátom.
- 3 nap múlva. De ne féltsd a csajod.. vigyázok rá.
- Én nem féltem..mi? Lucy nem is a csajom..vagyis de..vagyis nem.- én csak bólogattam.
- Tudom, hogy együtt vagytok, ne tagadd!- böktem vállon.
- Honnan tudtad meg?- kérdezte meglepődve.
- Szóval igaz, lebuktál Niall.- vigyorogtam rá.
- Meg foglak ölni Louis Tomlinson! - mondta fenyegetően.
- Jajj, de megijedtem tőled manókán.
- Menekülj 3..2..1..lejárt.- számolt gyorsan, befutottunk a nappaliba és rám vetette magát.
Már csak arra lettünk figyelmesek, hogy valami széttörik. Mindketten a zaj felé fordultunk. Harry telefonja darabokra hullva terült szét a padlón. Niall drámaiasan a szájához emelte a kezét.
- Figyi Louis ezt vigyem vagy...Ti mi a francot csináltatok?- állt meg Lucy a lépcső alsó fokán és kicsúsztak a kezeiből a táskák.
- Az kinek a telefonja?- szólalt meg hangosan.
- Shhhh! Még meghallja.- halkította le Niall, és integett a kezével, hogy jöjjön közelebb. Lucy letérdelt a darabokban álló telefon mellé. Mintha gondolkozott volna egy másodpercnyit, aztán egy képzeletbeli kis villanykörte jelent meg a fejénél.
- Ez nem a Harry-é?- hallgatás beleegyezés - Élve meg fog nyúzni mind a kettőtöket, és majd szépen elmondjátok Harold-nak, hogy...
- Mt kell nekem elmondani?- jött egy hang mögülünk. Mind a hang felé fordultunk, Lucy felpattant, karon ragadta Harry-t és beosont vele a konyhába.

Lucy szemszöge:

- Kérsz reggelit? Igen? Ülj le mindjárt megcsinálom neked.- hadartam, de megálltam egy pillanatra, mert olyan pillantást vetett rám, mintha leborotváltam volna a hajam és ráírtam volna, hogy " LONG HAIR ".
- Állj, állj, állj. Mi folyik itt?- kérdezte, miközben elindult a nappali felé.
Elé uggrodtam és visszatoltam a székére. Megrázta a fejét.
- Figyelj Harry - kezdtem bele - Most szépen megcsinálom a kajádat, te megeszed plusz megdicséred. Én pedig utána elmegyek pakolni mert nemsokára indulunk. Rendben?- mosolygtam rá.
- Jó rendben, de...
- Csitt! Nem szólalsz meg.- és hozzáláttam a reggeli elkészítéséhez.
Hamar kész lett. Elé tettem a tányért, és halkan eszegetni kezdett. Mikor úgy láttam, hogy belemerült az evésbe, kinéztem Louis-ra és Niall-ra a nappaliba. Sehol semmi és senki. Felsiettem az emeletre bekopogtam Louis szobájába és benyitottam. Ott ültek az ágyon Niall-al. Kezükben a telefon darabjaival. Ráugrottam az ágyra és kikaptam Louis kezeiből a 'telefon'-t.
- Csak én látom így vagy ez tényleg használhatatlan?- kérdeztem a számat huzogatva.
- Hát használhatatlan, de te menj és pakolj, mert sosem fogunk elindulni.- mondta hangjában némi ingerültséggel.
- Jól van na.- felálltam és az ajtó felé tipegtem, de még visszfordultam - Azért egy köszit kaphatnék...- és becsuktam magam mögött az ajtót.

10. Fejezet

Hamarabb hoztam az új részt, mint ahogy kiírtam. :). Személy szerint ez a kedvenc részem, eddig.
Továbbra is nagyon örülnék ha lenne több feliratkozóm. Ismétlem nagyon örülnék :D Nem is "dumálok" többet....
Jó Olvasást! Puszi nektek <3

Niall szemszöge:

Az elmúlt néhány napban már látszott Lucy-n, hogy kezdi túltenni magát Anna-n. Néha azért van még olyan, hogy sírva alszik el. Szívem szerint ilyenkor átmennék a szobájába, szorosan átölelném, és akárhogyan is, de felvidítanám. Fogalmam sincs, hogy hogyan mondjam el neki mennyire szeretem. De nem barátként hanem szerelemből. Mikor átölelem akkor érzem, hogy vagy meglepődik vagy nem érti ezt az egész dolgot. Valószínű, hogy ő nem így néz rám, és magától a gondolattól, hogy csak egy barát vagyok neki, a szívem ezernyi apró kis szilánkra tör. Tegnap mikor El telefonált, hogy holnap visszaköltözik, láttam Louis-n azt a felhőtlen boldogságot. Irigy voltam rá, mert neki van kit szeretnie és a lány is viszont szereti. Nekem is van kit szeretnem csak egy a gond. A lány nem úgy szeret.
Ma reggel egy gyönyörű csilingelő hangra keltem. Tudtam kié, így hát elindultam a hang irányába. A fürdőszobában találtam meg. Lucy épp Boomerang-ot énekelte , miközben  sminkelt. Sosem értettem a lányokat minek kell az a rengeteg hülyeség az arcukra. Nekem a természetes lányok jönnek be, és ezt kimondhatom az összes srác nevében is, szerintem.
- Szia Niall! Túl hangos voltam? – kérdezte egy enyhe mosoly kíséretében. Annyira édes ez a lány. Egy rövidnadrág és egy bő atléta volt rajta, de még ebben is jól nézett ki. Végigmértem tetőtől talpig, észre is vehette, mert el is pirult meg ő is megnézte magát.
- Valami furcsa van rajtam?-
- Szia..dehogy semmi…..semmi furcsa, csak gyönyörű vagy.- mondtam. Istenem, hogy lehettem ekkora idióta, ki mondd ilyet.
- Köszönöm- nevetett- Kérhetnék valamit?
- Persze, mit szeretnél?
- Egy kis forró csokit. Csak te tudsz olyan finomat az egész világon.
- Akkor egy forró csoki rendel, máris hozom.- és már fordultam is meg.
- Niall- kiáltott utánam- ne hozd fel inkább lemegyek.- mondta. Én csak bólintottam. A srácok még alszanak, szóval csak ketten leszünk. Elkészítettem a rendelést, ki is öntöttem őket egy-egy bögrébe. Lépteket hallottam a lépcsőről. Először csak egy kék kis mamuszt láttam majd azt a csodást lányt is, aki elrabolta a szívemet.
- Micsoda illatok, Niall te fantasztikus vagy. –nevetett fel azzal az édes hangjával.
- Nézünk tv-t?- kérdezte.
- Mehetünk, most megy a kedvenc mesém.- és látszott rajta, hogy egy pillanatra megtorpant.
- Te komolyan nézel mesét még?- vigyorgott.
- Hát a Toy Storyt imádom, Liam szerettette meg velünk
 - Nekem is az a kedvencem. Adj egy pacsit!- nyújtotta a kezét. Belecsaptam és lehuppantunk a tv elé. Halkan szürcsölgettük a forró csokink, mikor letette a kis asztalra a bögréjét és hozzám bújt. Melegség öntött el legbelül. Hallgattam a halk szuszogását, valószínű, hogy elaludt. Ránéztem a faliórára. 7:20-at mutatott. Nagyon várta már, hogy újra találkozhasson a nővérével, de Louis nélkül nem mehetett el, és hát a kölyök igen későn szokott kelni.
Halkan suttogtam hozzá, hisz úgyse hallotta, mert aludt.
- Annyira szeretlek, lehet, hogy te csak egy barátot látsz bennem, de én benned nem. Annyira gyönyörű vagy ezzel a kis nyuszi orroddal, meg a barna szemeiddel. Bár azt most nem látom.- kuncogtam a saját hülyeségemen. Percek teltek el, lehet, hogy akár órák is míg én Lucy-val a karomban ülve elaludtam a kanapén.

Lucy szemszöge:

Niall azt hitte, hogy alszom, pedig nem. Csak jólesett szimplán a karjába lenni. Szeretem ezt a srácot, lehet, hogy jobban is mint azt kellene. Lassan átkarolta a vállam, de még véletlenül sem nyitottam ki a szemem. Egyszer csak suttogni kezdett hozzám.
- Annyira szeretlek, lehet, hogy te csak egy barátot látsz bennem, de én benned nem. Annyira gyönyörű vagy ezzel a kis nyuszi orroddal, meg a barna szemeiddel. Bár azt most nem látom.- kuncogott. Mi van? Niall szerint gyönyörű vagyok ? Ezt még egy srác sem mondta nekem. Hirtelen megdobbant a szívem. Szerelmes lettem ebbe az ír srácba. Éreztem már régebben az elején, hogy nagyon tetszik, de akkor még nem voltak olyan mély érzéseim iránta, mint most.
Megpróbáltam feldolgozni magamban a hallottakat, de már nem bírtam tovább. Kinyitottam a szemem, Niall-on látszott, hogy elaludt. Felkönyököltem a kanapén, odahajoltam az arcához.
Összeszedtem minden bátorságom ( még sosem csináltam ilyet) , vettem egy mély levegőt lassan kifújtam és megtörtént az amire legeslegbelül már annyira vágytam. Megcsókóltam. Felébredt, de nem szakította meg a csókunk. Az ereim lüktettek, a szívem hevesen vert. Levegő hiány miatt elváltunk.
- Lucy ez meg mi volt?- kérdezte értetlenül.
- Hát csók lett volna.- pirultam el.
- De hát..izé..én ezt..m-mi van?... nem értelek magyarázd el!- dadogta. Ez annyira megnevettetett.
- Ne nevess, inkább beszélj!
- Khmm- köszörültem meg a torkom- Szóval én nem aludtam, mikor te  elmondtad az előbb, hogy mit érzel irántam. Én is nagyon-nagyon-nagyon szeretlek és igen úgy ahogy te engem és pár perce jöttem csak rá, hogy amióta ismerjük egymást te mindig ott voltál velem. Segítettél, hogy túltegyem magam Anna-n. Eljöttél velem pszichológushoz is. Vigasztaltál, megnevettettél, megöleltél és még sorolhatnám. Minden nap úgy kelek fel, hogy ’ végre megint látom Niall-t’. Az a helyzet, hogy beléd estem, de piszkosul. Remélem, hogy te is….- itt elhallgatott, tátott szájjal nézett rám.
- Ugye te is Niall? Mondd, hogy igen!- kértem, sőt szinte már könyörögve. Két kezébe fogta az arcom és ismét megcsókólt. Rövid érzelmes csók volt.
- Persze,hogy beléd estem én is Lucy.- mosolygott huncutul azzal az édes szájával. Odabújtam ismét az oldalához és cirógatni kezdte az oldalam. Egyszer csak valaki megszólalt mögöttünk.
- Mi folyik itt gyerekek?- kérdezte karba tett kézzel Louis. Mi szétrebbentünk, mint a madarak mikor a kis gyerekek próbálják elkapni őket.
- Hát..izéé semmi.- dörzsölte Niall a tarkóját.
- ÓÓÓ Nialler engem nem tudsz becsapni..- legyintett egyet a kezével és mosolygott.
A konyhából kikukucskálva rám kacsintott.
- Lucy készülődj nemsokára indulunk Eleanor-ért !- adta ki a parancsot. De jó…úton Aberdeen felé vár rám egy alapos kifaggatás, előre rettegek…….

9. Fejezet

Sziasztook! Remélem tetszeni fog az új rész. Örülök, hogy gyűlik a látogatók száma.Viszont örülnék néhány feliratkozónak is :) A következő rész valószínű, hogy április 13-án jön (szombat).
Jó Olvasást! xxx


Lucy szemszöge:

/1 héttel később/

Egy hete jöttem ki a kórházból a srácokkal lakom. A mindennapi viselkedésemet már furcsálta Louis így hát elvitt az orvoshoz. Közölte velünk, hogy egy pszichológusra szükségem lenne, így hát heti egy alkalommal meglátogatom Dr. Eva Carter-t, aki mellesleg nagyon jó barátom lett. Kedves nő. Ő javasolta, hogy beszéljek a nővéremmel, és minél hamarabb oldjuk meg ezt a bonyolult ügyet.
Meg is tettem. Idegesen nyomkodtam a telefon billentyűzetét miközben keresgettem El számát. Nagy hezitálás után benyomtam a 'Hívás' gombot. Féltem, hogy visszautasítja a próbálkozásom, igaz  hogy írta a levelébe, hogy bármikor hívhatom, de azért volt bennem egyfajta rettegés. Mi van ha mégsem? Kicsöngött. Fel is vette, de nem szólt bele.
- Eleanor, te vagy az?- kérdeztem remegő hangon. Vágytam már a hangjára.
- I-I-Igen.- sírta el magát. Ott akartam lenni, hogy átölelhessem.
- Jól vagy?
- Az nem lényeg..Te hogy vagy?-kérdezte.
- Már jobban, kérlek gyere vissza, annyira hiányzol.
- De én.-kezdett bele, de közbevágtam.
- Semmi de, te nem tehetsz semmiről. Annyira szeretünk, a srácok is nagyon szeretnek. Főleg én. Louis mesélte, hogy mióta elmentél nem tud aludni sem.
Imád téged. Gyere vissza! Könyörgöm.
- Ezt Louis mesélte? Komolyan?-már kezdett enyhűlni a sírása.
- Igen ő mondta. Ha akarod elmegyünk érted.- ajánlottam fel.
- Ez bonyolult.
- Nincs benne semmi bonyolult, te összepakolod a cuccod, mi elmegyünk érted meg Lexiért és hazahozunk titeket. Niall mondta, hogy nem merted itt hagyni nekik Lexit.-nevettem el magam.
- Olyan kis törékeny kutyus, ők meg néha akár a vadállatok.- nevetett már ő is.
- Hát elhiszem, már egy hete itt lakom de egy nyugodt perc sincs ebben a házban.
- Sajnállak.- mondta együttérző hangon.
- Akkor hazajössz? Visszaköltözhetnénk a külvárosi házunkba.
-  Még meg kell beszélnem anyuékkal, meg az új munkahelyemnél is. Átgondolom.Majd felhívlak. Rendben?- kérdezte. Nem túl meggyőző, de legalább van esély, hogy visszajön.
- Rendben El. De tényleg hívj!- mondtam.
- Oké. Szia hugi, szeretlek titeket!- köszönt el.
- Szia, mi is, puszilom anyuékat. Add át!
- Átadom. Szia.- és kinyomta a telefont. Már egy fokkal boldogabb voltam. 3 hét után ismét beszéltünk. Louis-val szüneteltették a kapcsolatukat, de tudtam, hogy mindkettőjük boldogtalan, ezért is próbáltam meg amit Eva mondott.
Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn, hogy elújságoljam a hírt. Mindenkit a kanapén találtam, valami idióta vigjátékot néztek. Niall a filmen nevetett, a többiek meg rajta. Elég vicces helyzet volt.
- Srácok!- mondtam. Senki nem hallotta. Így hát elüvöltöttem magam.
- SRÁCOK!- mind megijedtek.
- Mi a baj?- jött oda Niall, és átölelt.
- Nyugi Nialler!- ütögettem meg a hátát- Nem fogok sírni, sőt pont az ellenkezőjét fogom csinálni.-tágra nyílt szemek lestek rám. Louis sejthetett valamit, mert mosolygott ő is, mint én.
- Az történt, hogy beszéltem Eleanor-ral és úgy néz ki visszaköltözik Londonba.
Majd nemsokára felhív, hogy hogyan döntött.-vigyorogtam.
- Basszus Lucy. Azt hittem valami nagy baj történt.- könnyebült meg Harry és a drámaiság fokozásaképpen a szívére tette a kezét. A telefonom elkezdett rezegni a zsebemben. Kivettem, és a képernyőre pillantottam. Majd a fiúkra.
- Ő az.- ennyit mondtam.

Louis szemszöge:

Mikor Lucy mondta, hogy El az, annyira megörültem. Felvette a telefont, de ami nagyon idegesítő volt, hogy az arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Rosszat sejtettem.
Már felkészítettem magam a legrosszabbra is, mikor letette a telefont. 
- Hát srácok, most baj van...- kezdte el remegő hangon és kihangsúlyozta a 'most'-ot. Itt már tudtuk, hogy El nem jön vissza. Majd folytatta.
- Le kell mondanotok minden munkát holnapra, mert megyünk a nővéremért.- vigyorgott. Odafutottam hozzá és megpörgettem. A többiek nevettek a reakciómon.
- Annyira gonosz vagy, ugye tudod?
- Nem is-rázta a fejét.- Remélem boldoggá teszed a nővérem, régóta nem volt senkije.- mondta.
- Csak ezt akarom.-mondtam. Annyira hiányzott már, hogy átölelhessem, hogy megcsókoljam, és az a gyönyörű arca, azok a kedves gesztusok. Alig vártam már, hogy eljöjjön a holnapi nap és újra lássam El-t......

8. Fejezet

Sziasztok!
Úgy döntöttem sokak örömére, hogy folytatom a blogot. Szerintem hülye dolog pont ott abbahagyni ahol elkezdődne és izgalmassá válna. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi legyen vele és mikor olvastam Réka kommentjét akkor véglegesen eldőlt, hogy mi lesz. Meg is hoztam a 8. fejezetet. Ez inkább lelkizős lett.
Jövő héten hozom a következőt. Megnyílt a másik blogom is: scarsofourhearts.blogspot.hu

Jó Olvasást! xx

Lucy szemszöge:

Nem tudom mennyi ideje voltam sötétségbe. De nem is érdekel. A legjobb barátnőm hallott, és én nem tudok semmit tenni azért, hogy őt visszahozzam. Még azt sem tudom, hogyan halt meg. Szenvedett vagy minden gyorsan történt? Megőrít a gondolat, hogy szenvedett.
Hallom a gépek csipogását és érzem azt a furcsa szagot,  ami emlékeztet a kórházra.

Kinyitom lassan a szemem. Ez egy kórház. Sokként ér, hogy hol vagyok.  Nem emlékszem semmire, hogy-hogy kerültem ide. A kezemből infúziós cső lóg ki. Kedvem lenne kitépni, de nem teszem. Ezek a hófehér falak egy őrültekházára emlékeztetnek. Körbenézek a szobába, senki sincs egy kórterembe velem. Az éjjeli szekrényen egy csokor virág volt. Egy kis borítékkal a közepén. Nagy nehezen felültem az ágyon. Az egész testem el volt zsibbadva.
Kinyújtottam a kezem a borítékért. A borítékon az állt, hogy ’Kishugomnak’. Tehát Eleanor írta. Gyorsan kinyitottam és elkezdtem olvasni a sorokat.

Drága Lucy!
Ha majd felébredsz a kórházban, és olvasni kezded a levelet én már otthon leszek. Felmondtam a munkahelyemen is. Tudd, hogy az utóbbi 2 hétben mindig bejártunk hozzád a srácokkal. Anna halála miatt bűntudatom van. Nem én öltem meg ez igaz, de ha én a szülinapod miatt nem szervezkedek akkor semmi sem úgy történt volna, mint akkor. Majd menj be a rendőrségre és ott elmondják majd neked, hogy mi hogy történt, ki a felelős Anna haláláért. Nagyon szeretlek, és tudd, hogy ha bármi problémád van akkor még ugyanúgy felhívhatsz, mint régen, csak most nincs annyi erőm, hogy a szemedbe nézzek és én magyarázzak el neked mindent. Remélem megértesz. Louis-t majd ne utáld meg, ha állandóan telefonálgat és aggodalmaskodik. Én kértem meg, hogy figyeljen rád.

Ui.: A srácok azt üzenik neked, hogy majd meglátogatnak még addig míg ki nem engednek. És, hogy ők is nagyon szeretnek.

                                                                                      Puszi: Eleanor

Miután elolvastam a levelet egy könnycsepp gördült ki a szememből, majd még egy és utána megállíthatatlanul. Nem hittem el, hogy itt hagyott ő is. Most szükségem lett volna Eleanor-ra. De a srácokról azt írta, hogy még bejönnek hozzám. Így hát nem vagyok teljesen egyedül..Én egyáltalán nem hibáztatom őt Anna halála miatt. Az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy bűntudata legyen. Hazautazom és vissza fogom őt hozni. Mert szüksége van Louis-nak is és nekem is rá. A rendőrségre pedig egyedül én képtelen vagyok elmenni. Nyílik az ajtó és 5 kíváncsi tekintet néz rám.
- Lucy, végre felébredtél!- jött oda hozzám Louis, és megölelt. Látja, hogy a kezembe a levél.
- Elolvastad?- kérdezi. Én csak bólogatni tudok, és újra könnyek lepik el a szemem.

Arcom a vállába temetem és csak zokogok.
- Miért?-ennyit tudtam kinyögni.
- Magát hibáztatta, mi próbáltuk lebeszélni, de tudod milyen makacs senkire sem hallgat.
- Ugye segítetek nekem? –kérdezem könnyeimtől fuldokolva.

- Miben?- jön kórusban a kérdés.
- Visszahozni, nem hagyhat itt….ő is .- mondom.
- Persze, hogy segítünk.- mind megöleltek.

 Nagyon jól esett. Annyira üresnek éreztem magam. ’Mindenem odaadnám ha itt lenne velem most Eleanor is és Anna is.’- méláztam el magamban. Arra lettem figyelmes, hogy bámulom a szemben lévő csupasz falat. Valaki megrázta a vállam. Oldalra pillantok, Niall volt az. Automatikusan a karjába vetettem magam és ismét sírni kezdtem. Nem lehetek ennyire gyenge. Össze kell szednem magam. Mit fognak rólam gondolni ezek után?
- Nagyon megijesztettél minket, ugye tudod?- kérdezte Niall.
- Ne haragudjatok!
- Mi nem haragszunk csak annyira rossz így látni téged.- mondta Liam.
- Még el sem búcsúzhattam tőle.- néztem Harry szemébe. De nem tudom, hogy miért.
- Fentről figyel téged, nyugodj meg!- mondta.
- Ugye tudjátok, hogy imádja…imádta a zenétek.- javítottam ki magam, és éreztem,hogy a szívem majd meg szakad. Egy halvány mosolyt küldtek felém.  Ismét nyílt az ajtó. Egy fehér köpenyes orvos lépett be.
- Szia Lucy! Hogy érzed magad?- kérdezte kedvesen.
- Fizikailag jól vagyok, de lelkileg inkább nem részletezem Doktor Úr…- feleltem.
- Megértelek.
Elvégzett néhány rutinvizsgálatot és mondta, hogy holnap hazamehetek. De semmi kedvem sincs oda visszamenni ahol pár napja még hárman jókat nevettünk. Tényleg még azt sem tudom mióta nem voltam magamnál. Az orvos kiment.
- Srácok hány napja vagyok kórházban?- kérdeztem.
- 14 – mondta Zayn. Lesokkolt. Azt sem tudom mik történtek ezalatt a 14 nap alatt
- Anna-t eltemették?- kérdeztem és kicsúszott ismét egy könnycsepp. Akárhányszor rágondolok sírni kezdek.
- Igen Lucy, már eltemették.
- Majd kérlek mutassátok meg nekem, hogy hova is te-temették el .- mondtam kissé akadozva.
- Persze Lucy. És mi arra gondoltunk, hogy nem akarsz egy időre hozzánk költözni?- kérdezte Louis. Őszintén szólva örültem, hogy lesz társaságom, és nem magamba fordulva töltöm majd mindennapjaim.
- Örülnék neki, és köszönöm .- erőltettem magamra egy mosolyt.
- Ne haragudj ránk de mennünk kell .- mondta Liam.
- Majd holnap bejövünk érted délelőtt.
- Rendben, és nagyon köszönöm, hogy foglalkoztok velem annak ellenére, hogy még alig ismerjük egymást.
- Szívesen Lucy, de mi ennek ellenére szeretünk téged.- mondták nevetve, és ez engem is megnevettetett.
- Sziasztok! Majd holnap gyertek .- mosolyogtam.
-Szia! Jövünk majd .- és kiléptek az ajtón, engem magamra hagyva. Eddig tartottam magam. Ismét zokogva húztam magamra a takarót. Nem tudom mikor fogom túltenni magam ezen. 19 évet nem lehet csak úgy kitörölni az életemből. De legszívesebben ezt tenném, hogy ne emlékezzek az összes hülyeségére és az egész lényére. Összeroppantanám az életem, akár egy kézben tartott üveggömböt. Lassan álomba sírtam magam, de végig szemem előtt volt Anna vidám arca….

Sajnálom.....

Ne haragudjatok rám, amiért bezárom ezt a blogot,nem az ihlet hiány miatt, hanem semmi értelmét nem  látom a folytatásnak. A közeljövőben valószínű, hogy egy új blogba kezdek egy társíróval.
Remélem az jobban elnyeri majd a tetszésetek. Az biztos,hogy hallani fogtok  még felőlem.

7. Fejezet

Hát nem olyan sokan olvassátok a blogom, mint azt vártam.
A kommentekkel kapcs. csak annyit,
hogy nagyon-nagyon-nagyon örülnék néhánynak.. :)
Jó Olvasást!! xx

Eleanor szemszöge:

A srácokkal és Anna-val megbeszéltük, hogy Lucyt meglepjük a szülinapján. Beszéltem is egy közeli étterem tulajdonosával, és erre a napra le is foglaltattam a helyet meg még pluszba megrendeltem előre a "szülinapi lakomát" is. Elmentem egy cukrászdába és egy gyönyörű barackvirág színű a tortát csináltattam, 19 gyertyával a tetején. Már a megérkezésem óta erre készülök. A többieket még nemrég iktattam be. Elsőre rábólintottak, örültek neki, hogy a húgomat is megismerhetik. Elérkezett a várva-várt nap, már Anna-val előre rettegtünk, hogy rájön valamire Lucy. De amilyen elfoglalt volt a fotózás miatt erre nem is gondolt, sőt még az egész szülinapját is elfelejtette.
-Nem is ő lenne...-nevetgéltünk Anna-val.
Megérkeztünk a stúdióba. Majd beléptünk az ő 'csodálatos' termébe. Elkezdte kipakolni a cuccait, mi pedig addig Anna-val meg Lexivel leültünk egy-egy székre és halkan, hogy meg ne hallja beszélgettünk a meglepiről. Aztán mikor végzett kicsit feltűnhetett neki milyen jól elbeszélgetünk és néha-néha rápillantunk, ezért odajött.
-Na elvagytok úgy látom...-szólalt meg, azt sem tudtam mit hazudjak, így hát végül előruppoltam Louis-ékkal.Majd nemsokkal később jöttek a srácok. Annyira örültem, hogy újra látom Louis-t. Már nagyon hiányzott. Így hát egyből a karjai közé vetettem magam. A többiek szépen bemutatkoztak. Majd én is bemutattam hivatalosan is a húgomnak Louis-t. Kis idő után , míg Lucy nem figyelt mi szép lassan kiosontunk Louis-val meg Anna-val, hogy elmenjünk az ajándékainkért és a tortáért. Átmentünk a srácok házába. Felvettük az ajándékokat és már mentünk is a cukrászdába. Kiszálltunk az autóból, megfogtam Louis kezét és ketten bementünk a tortáért. Épp fizetni készültünk, mikor egy hatalmas csattanás hallattszott. Az üzletben lévők mind nagyon megijedtek köztük mi is. Az üzlet kirakatához kaptuk a fejünk, de jobb lett volna ha nem tesszük. Egy járdán fekvő vérben úszó testet láttunk. Az autó ami okozta a balesetet gyorsan elment onnan. A lány hosszú barna haja az egész arcát elfedte. A ruhája tiszta vér volt. Louis tárcsázta a mentőket és utána a rendőrséget is. Kiszaladtunk az utcára és ekkor figyeltem fel arra, hogy Anna már nem ült az autóban. A földön heverő lányra pillantottam és ekkor ismertem föl.Ő feküdt ott. Őt ütötték el, és most ő szenved ott. Leereszkedtem mellé, kisöpörtem az arcából a haját. A könnyeim elkezdtek záporozni. Majd ömleni. Kiért a helyszínre a mentő. Leguggolt mellé az egyik mentős, két ujját a nyakiütőérhez tette. Lassan elvette onnan, sajnálkozó arccal rám nézett és a mellettem térdelő Louis-ra.
Már gondoltam mit fog mondani, s ettől még rosszabbul éreztem magam.
-Sajnálom, de a barátnője már nem él. Túl sok vért vesztett.-mondta. Az arcom Louis vállába temettem.
Annyira szerettem Annat, mint Lucyt. Ő volt a 2. kishúgom, és egy pillanat alatt egy őrült sofőr miatt elhagyott minket. Annyira fiatal volt...Hangos zokogásomat a telefonom csörgése állította meg. Lucy volt az. Nem tudtam mit mondjak neki. Hisz ugyanannyira szerettük azt a lányt aki most itt feküdt mellettem, holtan.
Kis idő után felvettem. Elmondtam neki akadozva, hogy mi történt. A vonal megszakadt. Valószínű elejtette a telefonját. Nemsoká' megérkezett egy autó ami elszállította a testet. A rendőrség is elment. Én még mindig Louis karjaiban voltam. Rajta is látszott, hogy megviselte ez az egész. Ő is a szívébe zárta ilyen hamar ezt a locsi-fecsi lányt. Majd ismét csörgött a telefonom. Felvetettem.
-Szia El! Louis-t nem érjük el.. Lucy most visszük a kórházba, nincs eszméleténél.-mondta Niall kétségbeesett hangon.
-Úristen.-ennyit tudtam mondani.Mondjuk a történtek után örültem, hogy még ennyit is.
-Mi történt?-kérdezte.
-Anna..
-Mi lett vele?-kérdezte sürgetően.
-M-meghalt..
-Ho-hogy történt? Hisz még nem rég mentetek el és ..-kezdett bele Niall de belevágtam a szavába.
-Elütötték...miattam, mert ha én nem akarok meglepetést szerezni akkor ez az egész nem történt volna
meg..-mondtam de ismét erőt vett rajtam a zokogás.
Louis kivette a telefonom a kezemből, motyogott bele valamit,majd kinyomta. Hívott egy taxit, mert ilyen állapotban ő sem tudott vezetni. Meg is érkezett és egyből a kórházhoz mentünk vele.....szegény Lucymhoz........

6. Fejezet

Annan látszott,hogy sokkos állapotba került, mivel nagyon szereti a srácokat.Mindig is elakart menni egy koncertjükre, hogy találkozzon velük.De így,hogy személyesen találkoztak előre féltem a fiúkat.Nem tudják mire képes ez a lány.Anna gyorsan odaszaladt a srácokhoz, egyenként megölelgette őket,bemutatkozott.
A fiúkon egy meglepődött mosoly látszódott.De mintha Zayn élvezte volna a helyzetet.
-Szia Lucy!-jött oda hozzám Niall.
-Szia! Hogy vagy?-kérdeztem udvariasan.
-Jól köszi..Nem is mondtad,hogy te fotós vagy...
-Hát az a helyzet,hogy sok mindent nem tudsz még rólam..-nevettem.
-Hát remélem ez még változni fog..-mondta
-Lucy gyere egy pillanatra?-jött oda hozzám El.
-Miért?-kérdeztem.
-Bemutatnám Louist..
-Louis ő itt a húgom Lucy Calder,Lucy ő itt a barátom Louis Tomlinson..
-Örülök,hogy megismerhetlek.-nyújtottam a kezem.
-Én is..-mondta.
Eközben ugatás és lábak hangos dübögése hallatszott a teremben.A hang felé fordult mindenki és mit láttak szemeim?Lexi üldözte Zayn.Elég vicces látvány volt a mi részünkről,de Zaynéről már kevésbé.Pedig mit árthat neki ez a kölyök kutya.Zayn csak szaladt és szaladt,de megbotlott egy vezetékben és akkorát esett,hogy megijedtünk,hogy valami baja lett.De semmi baj nem történt,a hátára fordult, a hasára pedig felmászott Lexi és elkezdte nyalogatni az arcát.Erre Zayn egy szép nagy nevetéssel válaszolt.Az-az érzésem,hogy jóban lesznek ők.
-Szia! Nem tudtam még bemutatkozni.Liam Payne vagyok..
-Lucy Calder.-kezet ráztunk.Majd odalépett a göndörke.
-Harry Styles vagyok,de mi már ismerjük egymást..-kacsintott rám.
-Lucy Calder..Még a Nando's ugye?-kérdeztem de tudtam a választ.
-Igen.
Feltűnt,hogy nincs a teremben sem El sem Louis sem Anna.
-Nem tudjátok hol vannak a többiek?-kérdeztem.
-Szerintem kint vannak..én Zayn vagyok..te pedig tudom Lucy vagy El húga.-mondta a kezében Lexivel.
-Már bemutatta nektek Louis Eleanort??-kérdeztem megdöbbenve.
-Már rég.-mondta Niall.
-Hogy-hogy rég?..
-Hát úgy,hogy rég..-jött az értelmes válasz Harrytől.
-Mindegy, de mikor kezdünk neki a fotózásnak?Már egy órája el kellett volna kezdeni. Ha így haladunk soha nem végzünk..-kérdeztem.
-Nem lehetne elhalasztani holnapra?? Semmi kedvünk nincs hozzá..-mondták mind a 4-en.
-Hát nem is tudom..
-Kérleeeek..-könyörögtek.
-Na jó, legyen de akkor holnap 9-re itt legyetek mind az 5-en, mint egy energiabomba.
-Okéé,köszönjük.Egy angyal vagy Lucy.-jött oda Liam és megölelt.
Láttam Harryn és Zaynen egy olyan 'hála a jó istennek' nézést,de Niall  kissé ideges lett.Talán mert Liam megölelt? De hát alig ismerjük egymást..összesen kétszer találkoztunk a Nando's-nál,egyszer beszéltünk telefonon,meg most beszéltünk pár szót.De mondjuk már nekem első pillanattól kezdve nagyon tetszik.Utánna elkezdtünk hülyéskedni.Rendeztek spontán egy csikiparty-t.Hát a 4 fiú nem engem csikizett? Most őszintén nagy gond lett volna ha engem kihagynak belőle.Ha az értelmiszerző neve kiderül megnyúzom.De a többiek hiánya kizökkentett a játékból.Ezt a srácok is észrevették.
-Min gondolkozol kicsilány?-kérdezte Harry
-Nem vagyok kicsilány.Okéé? És csak Annan, Eleanoron meg Louisn gondolkozom,hogy hol lehetnek.Már kb egy, egy és félórája elmentek.
-Ne aggódj,biztos meglesznek.-jött oda Niall már ismét lenyugodva.
-De legalább szóltak volna...-ekkor hallottunk egy mentőt szirénázva elhajtani az utcán.Annyira rossz érzésem támadt. Mondtam nekik,hogy felhívom Elt, ők addig kimentek a folyosóra.Egyből a telefonomért nyúltam és tárcsáztam El számát, hosszan kicsöngött majd felvette.
-Hol vagytok?? Miért mentetek el szó nélkül? Jól vagytok egyáltalán?-aggódva kérdeztem.
Eleanorból előtört a zokogás.
-Mi történt mondjad már?-ordibáltam a telefonba.
-Annyira sajnálom, é-én nem a-akartam se-semmi rosszat csak neked akartunk meglepetést szerezni szülinapodra.Én is szerettem nagyon..-mondta akadozva.Tényleg ma van a szülinapom.El is felejtettem,de ez most mindegy csak tudjam meg mi van velük.
-De mi történt mondd már!!-már én is zokogtam.
-Anna-ennyit mondott.
-Mi lett vele??-kérdeztem ledöbbenve.
-Me-meghalt.-zokogott tovább.
-Neeeeeeeeee.-jött egy kegyetlen sikoly a a számból.
-Ez nem lehet.Miért?-kérdeztem.De nem jött válasz mert közben a telefont a földre ejtettem ami darabjaira hullott, mint ahogy én is. A srácok berohantak,de  már csak az én földön heverő,zokogó testem látták.Mind odafutottak hozzám, el sem tudták szerintem hinni mi történhetett.De annyit tudok,hogy nem volt kedvem már élni sem.Belsőm kongott az ürességtől.Ő volt a legjobb barátnőm,a testvérem, aki segített ha baj volt,akivel együtt nevettünk vagy sírtunk.Akivel egy napon születtünk,együtt nőttünk fel,egy osztályba jártunk.Elvesztettem az egyik felem.Nem volt értelme semminek.Csak zokogtam és zokogtam. Hallotttam ahogy Niall a nevemet mondta, ordította de már ez sem érdekelt.Csak húzott magával a sötétség.És reméltem,hogy a halál az.........

5. Fejezet

Eleanor haját nagy nehezen kiszedtem a számból, Annat levakartam magamról és végül a karomba vettem kiskutyám és kisasszéztam a konyhába. Lexi után megmostam a kezem.Fő a higiénia. Nekiláttam a reggelinknek.Pirítosra esett a döntés.Egyszerű de nagyszerű.Előhalásztam a sütőt a szekrényből,ami hát miért is ne lett volna legfelül.Alig értem el az én 165 centimmel, de sikerült.Beletettem a kenyér szeleteket és lehúztam a kis kart.Gyors megsült. Már a terítésnél tartottam, mikor lépteket hallottam.El volt az.Egy hatalmas ásítás kíséretében elmotyogott egy Jó reggeltet.Egy medve is megirigyelte volna azt a hangot amit kiadott magából.Vicces volt.Lehuppant egy székre és a haját kezdte piszkálni.
-Nekem miért nyálas a hajam?-kérdezte meglepetten.
-Hát azért drága nővérem,mert a hajadat a számban tetted a filnézésnél.-feleltem neki nevetve.
-De jó kedve van valakinek,nekem majd széthasad a hátam,nyálas a hajam és még ráadásul most jobban hasonlítok ET-re mint egy emberi lényhez..
-ET aranyos, egyébként Jó Reggelt!-jött ki Anna.
-Egyetértek-válaszoltam.Már el is felejtettem,hogy mennyire nyűgös reggelente az én Eleanorom.
Mondjuk én sem vagyok egy könnyű eset de a mai nap kivételt jelent.
-Mi a kaja?-kérdezte Anna.
-Pirítos,teával.Remélem megfelel,nem voltam képes többre.
-Tökéletes .Egy angyal vagy.-vigyorgott.
Leültünk az asztalhoz és csacsogtunk egyfolytában.Már 10 óra volt.
-Ma fél 2-re be kell mennem dolgozni.A 1D-t fotózom.-mondtam a közérdekű közleményt.
-Mi is mehetünk?.Úgyis ritkán látlak munka közben.-kérlelt boci szemekkel Anna.
-Hát tudok én neked nemet mondani?-kérdeztem.
-Te? Sose.-nevettünk együtt.
-El te benne vagy?-kérdeztem az elbambuló nővérem.
-Te?Fotózás?1D?Louis? Most komolyan kérdésnek szántad?-kérdezte
-Szóval igen.Akkor mindenki vonuljon vissza a szobájába készülődni.Negyed kettőkor itt találkozunk.
De előtte ti ketten elmosogattok.-osztottam ki a parancsot.
Én szép elegánsan felálltam a székről betoltam magam után és hercegnőkhöz méltóan elsétáltam a szobámig.
-Hol van Lexi?-tettem fel magamban a költői kérdést.
-Nem láttátok Lex..Ááá itt vagy te ki huncut.-kérdeztem volna ordítva,de megláttam az ágyam alatt heverő Lexit.
-Ma te is jössz velünk,szóval gyere ki onnan!-szóltam rá.De szavaim süket fülekre találtak.
-Lexi most azonnal mássz ki!-parancsoltam mostmár rá.Most sem hallgatott rám.
-Na jó te akartad...-mondtam,s egyik kezemmel benyúltam az ágyam alá megfogtam a hátsó lábát és kihúztam onnan.Szegény elkezdett kaparni.De végül csak kiszedtem.
-MEGVAGY!-nevettem gonoszan.
-Te jól vagy?-jött a hang a hátam mögül.Azt hittem megáll a szívem.
-Anna a Jó Isten Áldjon meg.Kopogni nem tudsz?-kérdeztem tőle.A pulzusom az egekbe szökött.
-Jól van na.Megyek már.Csak mondani akartam,hogy végeztünk.-azzal sarkon fordult.Majd megállt az ajtóban.
-De szerintem ezt a fajta nevetést még gyakorold.Nem egészen tökéletes.-nevetett .A hozzám legközelebb lévő párnát megfogtam és hozzávágtam.De sikertelenül.Nem vagyok egy jó célba dobó.
Na mindegy is. Mindhárman elmentük készülődni.Én egy sima farmert és egy piros felsőt vettem fel egy egyszerű szandállal.Egy pici sminket tettem fel,csak azért,hogy a reggeli gyűrődött arcom elrejtsem.
Egyébként a természetesség híve vagyok.A hajam oldalra fogtam és befontam.Megfogtam a fotós táskám és beletettem a gépem és az egyéb felszerelésemet.Egy kicsi piros táskát loptam Eltől.Eltettem a pénztárcám,telefonom és az irataim.Már a csajok a nappaliban vártak.Nagyon csinik voltak.Eleanoron egy kis ruha volt amit feldobott egy szép nyaklánccal.Anne pedig az enyémhez hasonló összeállítást viselt csak zöldben.
-Indulhatunk...-mondtam.
-Ideje már..Így is késtél 5 percet.Már 20 van ha nem igyekszünk elkésünk..-közölte El a tényeket.
Beszálltunk az autómba és  padlógázzal mentük a stúdióig.Leparkoltam és bementünk.Lecuccoltunk a 4-es teremben.Az volt az enyém.Ott voltak a legjobbak a fényviszonyok.Szép tágas és az én szememben tökéletes volt.Imádtam ezt a termet.A csajokat leültettem egy-egy székre.Anna kezébe nyomtam Lexit. Felállítottam az állványt mindent elrendeztem, elpakoltam.Már csak a srácok hiányoznak.Niall-t már ismerem úgy ahogy ,de kíváncsi vagyok a többiekre.Főleg Louisra és Zaynre ha így hívják akit megharapott Lexi.Leültem a lányokhoz akik úgy nevettek,hogy majdnem megfulladtak.
-Na elvagytok úgy látom.-mondtam.
-Az előbb hívott Louis,hogy mindjárt megérkeznek a fotózás helyszínére.Hát eléggé meg fognak lepődni.-nevetett ismét.
-Az biztos.-mondtuk egyszerre Annaval.
-Úgy várom már,hogy megismerhessem őket.Tök kíváncsi vagyok.-mondtam eléggé izgatottan.
Mikor ezt kimondta,kopogtak az ajtón.Amy lépett be és nyomában 5 srác, egy öltönyös fickó...Talán menedzser.Ja és egy stylist.Niall szőke haját egyből kiszúrtam.A telefonjával babrált.Harry akivel a Nando's-ban találkoztam eléggé meglepődött.
-Lucy megjöttek a srácok.Magatokra is hagylak.Jó munkát!- mondta Amy, s kiment az ajtón.
-Hát sziasztok Lucy Calder vagyok, ő itt Anna Madison, és a nővérem Eleanor Calder.én leszek ma a fotósotok.-mutatkoztam be.Niall felnézett a telefonja képernyőjéről és majdnem elejtette.Én csak egy vigyort küldtem felé.A többiek értetlen fejjel néztek ránk.De látszott,hogy Zayn is felismert na meg persze a kiskutyám is.Mire odafordultam a nővéremhez ő már Louisval enyelgett......

Figyelem :)

Úgy döntöttem,hogy 1 héten 2 fejezetet fogok mostantól feltenni.Lehet,hogy kicsit nehézkes lesz,de megbirkózom vele.A kommentekkel kapcsolatban, hát nem nagyon érkeznek.Remélem majd az elkövetkezendő időben írtok majd néhány észrevételt,javítani valót vagy esetleg dicsérő szavakat
(az utóbbinak nagyon örülnék :))  ). 

 --Clown-- xx